Két fél ember lehet egy egész?
A társkereső oldalakon sokszor lehet látni ezt a mondatot mottóként: keresem a másik felem. Ez nagyon szép mondat, de lehet úgy is értelmezni: világtalan vagyok, keresem azt a vakot, akivel egymást vezetgetjük majd az életben. Ez nem vezet jóra. Két egész – legalábbis viszonylag egész, kereklelkű – ember együttléte adhat boldogságot.
Fontos, hogy kiegészítsük egymást, de nem arra kell törekedni, hogy összes hiányosságunkat egy másik ember pótolja, hanem arra, hogy napról napra kevesebb legyen a hiányosságunk – hiszen mi van abban az esetben, ha egyes területeken mindkettőnknek ugyanaz a hiányossága?
Vele leszek, mert ő megérdemli
A hosszú párkapcsolat nem csak az érdemen múlik. Ugyanis az érdem, mint fogalom, az élet egyes területein mást és mást jelent. Az emberek nagy része azzal példálódzik: én ezt és ezt tettem le az asztalra, ettől vagyok főnyeremény. Ám hiába zseniális valaki a szakmájában, a hobbijában, ha saját lelki fejlődése még gyerekcipőben jár, nem ismeri saját magát.
Fontos, hogy az társunk szeresse a munkáját, hobbiját, hogy legyen legalább egy olyan dolog, amiben valóban jó, ám az sem elhanyagolható, hogy ne csak arra törekedjünk, hogy társunkat – vagy jelöltünket – ismerjük meg jól, hanem, hogy saját magunkat is ismerjük, szeressük. Ez lesz életünk legnagyobb, legérdekesebb románca. A kérdés tehát mindig az: én(!) megérdemlem-e a másikat?
A kémia csapdája
A nyolcvanas években volt jellemző az, hogy a fiatalok kényszerűségből alapítottak családot, egy átbulizott éjszaka után, aminek a végeredménye egy terhesség volt. Mára ,,köztudottá” vált, hogy egy gyerek nem tartja össze a családot, a házasságról és családról is igen megváltozott a nézet.
Ám az nem, hogy a szerelmi kémia – egyesek szerint – a kapcsolatok működésének az elsődleges feltétele. A szerelemhez érettség kell, nem csupán kémia – hiszen mindenkinek vannak hormonjai, mégsem lesz minden szerelem sikeres. Sőt, a legtöbb szerelem inkább egy rövid, és fájdalmas időszaka életünknek.
A szerelemről
Csak az tud mást szeretni, aki – egészségesen – szereti saját magát is. A szerelem – egy idő után – akarat kérdése is. Akarom-e szeretni a másik ember hibáit, életünk végéig? A szerelem a tiszteletről is szól. Tudom-e tisztelni – irigység nélkül – a másik erényeit? Képes vagyok-e cselekedeteimmel olyan tiszteletet kivívni, mint ő?
Hogy társként, egyenrangú félként – kisebbségi komplexus kialakulása nélkül – tudjam felvállalni a kapcsolatot, a mindennapokat? Természetesen a szerelem kémia is. Ezt a férfiak és nők nagy része túlértékeli. Létezik olyan, hogy a szerelmi kémia csak később alakul ki. A kétkedőknek javaslom olvasásra Gárdonyi művét, az Ida regényét.
Élvezet és boldogság
Az élvezet egy olyan élmény, amit ,,meg kell szerezni”, és aminek hatalma van felettünk. Ha nincs, folyamatosan vágyunk rá – egy függőségi állapot.
Ennek is meg van a maga helye az életben, ám könnyen áteshetünk a ló túloldalára, ami azért baj, mert életünk minden területét uralni fogja. A szerelemben ilyen az, amikor valaki a szerelembe szerelmes, és nem egy másik emberbe.
A boldogság egy egyensúlyi állapot, mely ingadozik ugyan, de folyamatos örömérzetet ad. Ezáltal a jó irányba, a pozitív gondolkodás felé tereli az ember gondolatait, cselekedeteit. Az élvezetet kívülről kapjuk, a boldogság belülről fakad. Tehát, úgy tűnik, előbb meg kell tanulnunk boldognak lenni, hogy képesek legyünk szeretni, szerelmesnek lenni.