Fontosnak tartom a körülményeket is: az már mindenképpen jó jel, ha a műkörmös előttünk fertőtleníti le az eszközöket, de a higiénia egészében fontos. Tiszták, hófehérek a törölközők? Nem lep el mindent a por, a kosz? Nincsenek összeragadva a kellékek? Ezek mind-mind pozitív visszajelzések. Ezzel szemben a szalonban kitűzött oklevelek sajnos nem mindig mérvadóak, egy egynapos tanfolyam után is kaphatunk párat, pedig néhány órától még nem fogunk tudni tökéletesen díszíteni.
A felsoroltak mindenképpen fontosak, de az igényességet egy bizonyos szintig színlelhetik előttünk, míg a rutintalanságot már nehezebben. Laikusként hogyan ismerhetjük fel, ha a műkörmösünk tapasztalatlan?
Helyben érdemes kérdéseket feltennünk, például bátran érdeklődjünk, hogy a használt anyagok pontosan mit takarnak, illetve hogyan működnek. Akik szaktudás nélkül dolgoznak, azok csak felkenik a rétegeteket, vagy éppen reszelik a körmöt, de pontosan nem tudják, miért is teszik mindezt. Amennyiben akar és tud is válaszolni a műkörmös, az egy megnyugtató jel.
Az szintén árulkodik, mennyire vagyunk elégedettek a munkával: esztétikus, szép a végeredmény? Ami pedig még fontosabb, tartós? Utóbbi azért becsapós lehet, a tévhittel ellentétben nem feltétlenül a műkörmös a hibás, ha a napok múltával elhagyjuk az építéseket. Tény, hogy ez is előfordulhat, de megesik, hogy hormonális betegségek állnak a háttérben, vagy éppen hideg, nyirkos a kezünk, amire egyébként teljesen felesleges is építeni. Sajnos megvannak a kizáró körülmények, amiket tudomásul kell vennünk. Olvass még a témában
Akkor azonban okolhatjuk a műkörmöst, ha ugyanaz az anyag az előző manikűrösnél gond nélkül működött és tartós volt, de az új helyen viszont folyton problémák merülnek fel vele. Ellenkező esetben a saját életünkben kel vizsgálódni, nem csupán a betegségek után, hiszen bizonyos szakmák annyira igénybe veszik a kezeket, s ezáltal a körmöket, hogy ellehetetlenítik a tartós eredményt.
