Ezzel szemben ma
A gyereket a nagy többség úgy neveli, mintha a „kis Budhát” nevelné. Mások számára érinthetetlennek.
Ez csak bizonyos esetekben jelenti azt, hogy mindez a gyerek érdekében történik – mondjuk, mert sokkal érzékenyebb. Nagy többségében ez sajnos azt jelenti, hogy a szülő „tulajdonának” tekinti saját gyerekét.
Cicomázza, ész nélkül kényezteti, elvárások nélküli, felelősségvállalást mellőző felnőttnek neveli. Durva, kiélezett lesz a hasonlat, de pont úgy, mint egy házi kedvencet… Olvass még a témában
A karrierem nem a személyiségem — És ezt csak most mertem kimondani
9 mód, ahogyan működtetheted a megérzéseidet
„8 év után hagytam ott a toxikus munkahelyem, és nem akárhogy tettem…” – Felmondások, amik felérnek egy ‘mic-droppal’
Vastag téli zokniban is jéghideg a lábad? 5 meglepő ok is állhat mögötte
Tegyük fel magunknak a kérdést!
Túlgondolt gondoskodási vágyunk a fontosabb, vagy az, hogy egészséges lelkű, etikai rendszerű felnőttet neveljünk? Fontos, hogy nevelésünk a világ számára látványos legyen? Vagy az fontos, hogy megfelelő mértékben ismerje gyerekünk saját magát és ennek megfelelő igényeit?
