Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének – ez szinte vitathatatlan. Ám az, hogy a jó szándék nem mindig vezet jó eredményhez, különösen igaz a nevelés során. Néhány szülői szokás, mégha a legjobb szándék vezérli is, hosszú távon súlyos károkat okozhat a gyerek lelkében vagy fejlődésében.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Ezek a minták gyakran annyira hétköznapiak, annyira mélyen belénk ivódtak, hogy észre sem vesszük a negatív hatásukat – míg egyszer csak nem szembesülünk egy bizonytalan, szorongó vagy önbizalomhiányos fiatal felnőttel. A jó hír azonban, hogy saját rossz mintáinkat felismerve korrigálhatjuk ezeket a szülői szokásokat.
A gyerek érzéseinek elutasítása vagy lekicsinylése
Biztos, hogy már első olvasásra is rosszul hangzik, és talán nem is érted, miért tenne valaki ilyet. De képzelj csak el egy játszótéren síró gyereket, akit az anyukája, apukája vagy nagyija azzal vigasztal: „Ugyan már, ne sírj, nem történt semmi!”, vagy „Ezen aztán igazán kár szomorkodni!”
Ezek a mondatok ártalmatlannak tűnnek, de valójában azt az üzenetet közvetítik a gyermek felé, hogy az érzései nem érvényesek, vagy épp zavarók. Ez hosszú távon oda vezethet, hogy a gyerek megtanulja elnyomni a saját érzelmeit, mert azt hiszi, hogy azok „rosszak” vagy „feleslegesek”.
A Psychology Today egyik cikke szerint az ilyen érzelmi érvénytelenítés hosszú távon roncsolja a gyermek önbecsülését és önismeretét. Ha egy gyerek nem tanulja meg, hogy érzései rendben vannak és feldolgozhatók, felnőttként nehezen fogja tudni kezelni a stresszt vagy konfliktusokat – vagy épp még önmaga előtt is elrejti saját érzéseit.
Mit tehetsz másképp? Először is: hallgasd meg a gyereked érzéseit ítélkezés nélkül. Ha sír, ne próbáld azonnal megvigasztalni vagy elterelni a figyelmét, hanem kérdezd meg: „Mi bánt?” Adj neki teret és időt az érzelmei megélésére, és erősítsd meg benne, hogy amit érez, az teljesen rendben van.
A cikk folytatódik, lapozz!
Minden 5. csomagolt ételben van valami, amitől a gyereked viselkedése megváltozhat
