Szülőnek lenni nem könnyű, pláne akkor, ha nincs előttünk jó példa.
Szöges ellentét
Pofonegyszerű: visszaemlékszem, hogyan nevelt engem anyám és pont az ellenkezőjét csinálom. Bizonyos szempontból mondhatom, hogy ő egy útmutató, csak éppen ahhoz, hogy hogyan NE neveljem a gyerekeimet.
A folyamat
Tudatosan ügyelek arra, hogy ne úgy viselkedjek a gyerekemmel, ahogy az én szüleim viselkedtek velem. Hogy ne reagáljak úgy, ahogyan ők rám – és a tetteimre – reagáltak. Tudom, mik a legérzékenyebb „triggereim” és megtanultam kezelni őket. Például megfogadtam, hogy én sosem fogok úgy üvölteni a lányommal, ahogy anyám ordibált velem és tartottam is magam ehhez a fogadalomhoz egészen addig, amíg egyszer a gyerek este 11 helyett hajnali 3-kor jött haza. Olvass még a témában
Miközben üvöltöttem vele, hirtelen rámszakadt a felismerés, hogy harminc évvel ezelőtt már megtörtént velem ugyanez a jelenet, csak akkor én voltam a gyerek és velem üvöltöttek. Ez az emlék kizökkentett annyira, hogy abbahagyjam a kiabálást és azóta még jobban figyelek nehogy előforduljon az, hogy „anyámmá változom.”
