Már gyerekként is láttam itt-ott kis lángocskákat, amiknek fénye nem igazán volt, csak fellobbantak, majd eltűntek. Nem zavartak különösebben, nem is említettem senkinek. Aztán tizenéves koromban a kis gyufa-méretű lángok egyre nagyobbak lettek, már kész tábortüzeket láttam mindenhol: a plázában, a parkolóban, a kertben. Amikor a szobámban jelent meg a tűz és felemésztette az egész helyiséget, sikoltoztam, mert lángolt a függöny, az ágyam, az összes bútor és én is, majd egy pillanat múlva megint rendben volt minden, a tűz nyomai sehol. Onnantól egyértelművé vált, hogy súlyos pszichózisom van.