A buli
Szóltam a lakótársaimnak, hogyha már akkora bunkók, hogy rendszeresen bulit szerveznek hétköznaponként, legalább szóljanak a vendégeiknek, hogy ne járkáljanak be hajnalban a szobámba. Mondták, hogy egész hétre elutaztak, egyedül voltam otthon. Ez volt az első jel.
Lángok
Már gyerekként is láttam itt-ott kis lángocskákat, amiknek fénye nem igazán volt, csak fellobbantak, majd eltűntek. Nem zavartak különösebben, nem is említettem senkinek. Aztán tizenéves koromban a kis gyufa-méretű lángok egyre nagyobbak lettek, már kész tábortüzeket láttam mindenhol: a plázában, a parkolóban, a kertben. Amikor a szobámban jelent meg a tűz és felemésztette az egész helyiséget, sikoltoztam, mert lángolt a függöny, az ágyam, az összes bútor és én is, majd egy pillanat múlva megint rendben volt minden, a tűz nyomai sehol. Onnantól egyértelművé vált, hogy súlyos pszichózisom van.
Olvass még a témában
A barátnő
Egy online közösségben láttam egy lányt – a neve „Pixiegirl” volt, egyetlen fotó sem volt fent róla – és azt képzeltem, hogy járunk. Hónapokon keresztül hittem azt, hogy ő a barátnőm, láttam is és hallottam, ahogy beszél hozzám.
A cikk folytatódik, lapozz!