Gyerekkoromban is sokat voltunk a szabadban, én még ahhoz a generációhoz tartozom, akik állandóan kinn játszottak az udvaron.
Ehhez idővel csatlakoztak a rövidebb-hosszabb séták, amikor a barátokkal, vagy éppen a családdal róttuk a kilométereket. Most pedig már évek óta a kislányommal járjuk az erdőt: télen, nyáron, hidegben, melegben, minden héten megyünk. Nincs is nehéz dolgunk, mert 500 méterre tőlünk már kezdődik is a Bakony sűrűje és szebbnél szebb tájakon barangolhatunk.
Az elmúlt években még a megszokottnál is fontosabb lett számomra a természet, a környezet, megtanultam jobban tisztelni ezt a csodálatos körforgást. Ráadásul úgy érzem, legalább egy kicsit sikerült a részévé válnom.
Ha stresszes, vagy ideges vagyok, nem sikerül egymásra hangolódnunk a kislányommal, már pakolok is, és megyünk kirándulni. Amint kiérünk, mindketten olyanok vagyunk, mint akit kicseréltek. Mindig éreztem, hogy az erdei séták valódi gyógyító erővel bírnak ránk, és az okokra a kutatók is kíváncsiak voltak.
Sétameditáció, erdőmerülés, erdőfürdő – egyre megy
Több elnevezése is ismert azoknak az erdei sétáknak, amik nem pusztán arról szólnak, hogy közelebbről is megszemléljük a természet csodáit. Na, nem mintha ez a többség számára ne lenne teljesen üdítő, de lehet ezt még fokozni!
Az erdőmerülés, vagy sétameditáció alatt magunkba szívjuk az erdő minden rezzenését, működését, a friss levegőt, a növények által kibocsátott szerves, gyógyító hatású vegyületeket. Ez óhatatlan a séta során, de fokozható a megfelelő légző gyakorlatokkal, a tudatos ellazulással, befelé figyeléssel.
Az erdőmerülés ugyanis sokkal inkább szellemi síkon zajlik, mint a fizikai erőkifejtésről szól. Az erdőfürdő, mint program egyébként Japánban lett híres, ott komoly hagyománya van a shinrin yoku néven elkeresztelt időtöltésnek.