Hogyan élted meg az időszakot, amikor több, mint 50 kilót sikerült leadnod?
Kemény volt! Van egy mondás, a ketrecbe született madárról, aki a repülést betegségnek hiszi. Lemondtam mindenről, amit akkori tudatszintemmel szerettem. Elkezdtem edzőterembe járni. A bulizásnak vége lett, a barátaim lassan elfogytak. Aztán kinyílt a világ. Az első 10 kilóm után éreztem, hogy valamit nagyon tudok. Sikerélményem volt, jobban éreztem magam a bőrömben, és engedtem a lelkemet gyógyulni, hiszen pajzsot csak az épít maga köré, aki fél. Fél, hogy nem elég jó/szép/okos/szerethető…
Nagyon sokat tettem azért, hogy okosabb és ügyesebb legyek, és ez így van a mai napig. Olyan, mintha sírtam volna a kis mackómért, amikor elindultam az úton, most pedig van egy egész macifarmom. Kinyílt a világ és megismertem, hogy nem csak egyféle igazság létezik, mindent lehet máshogy és kell is máshogy. Az önfegyelem fájdalma mindig jobb, mint a megbánás érzése. Hat éve tartom a súlyom, most már szépen izmosodok is, és úgy tervezem, hogy százéves koromig így lesz!
