Azért vannak a jóbarátok
Rengetegen bánják, hogy nem tartották a kapcsolatot barátaikkal. Szomorú, amikor egy idős ember kéri, hogy keressék fel egy barátját, de nem tudják felkutatni az illetőt. Lehet, hogy összevesztek és sosem békültek ki a gőg miatt pedig végig hiányoztak egymásnak, vagy csak hagyták, hogy eltávolodjanak egymástól. Mindenki éli elfoglalt életét, saját családja van és mindig van ezer dolog, ami fontosabb egy baráti találkozónál. Aztán a halálos ágyán mindenki bánja, hogy hagyta elhalni ezeket a kapcsolatokat.
Boldogság
„Bárcsak engedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.” Ez a legszomorúbb felismerés. Az élet nehéz, könnyű beleragadni a szokásainkba, a rutinba, a kényelembe. A legtöbben félünk az ismeretlentől, az újdonságtól és ezért nem lépjük át saját korlátainkat. Elvagyunk a megszokott dolgok kellemes, de unalmas langyosságában és azt hazudjuk magunknak, hogy elégedettek vagyunk, jó nekünk így, pedig csak nem merünk kilépni a komfortzónánkból. A halálos ágyán senkit nem érdekel, ki mit gondol róla és akkor jön rá, hogy egész életében így kellett volna élnie. Meg kellett volna másznia azt a hegyet, könyvelő helyett gitárosnak kellett volna lennie, el kellett volna válnia az undok párjától, le kellett volna futnia a maratont, meg kellett volna vennie azt a kis házat Olaszországban vagy ki kellett volna próbálnia a bungee jumpingot. A halál torkában ébredünk rá, hogy csak egy életünk van, a boldogság pedig a saját választásunk.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
