Egyoldalúság
A sajnálat egyirányú, valaki kéri, és valakitől megkapja. A cselekedet maga, a probléma irányába mutat, nem a probléma megoldásának irányába. A sajnálat különbséget tesz a két ember között: neked milyen rossz, nekem pedig mennyivel jobb.
Az ember természete – eredetileg – a segítségnyújtás irányába kellene, hogy mutasson, abba az irányba, hogy azoknak az embereknek, akik kevesebbnek érzik valami miatt magukat embertársaiknál, megfogjuk a kezét, és a kiút irányába ,,húzzuk”. Ez ugyan annyi energiába kerül, mint a sajnálkozás.
Miért negatív?
A sajnálat – alapvetően – maga a lenézés, annak egy kifinomult formája, az emberi különbségek hangsúlyozása. Tipikusan az az eszköz, amit jónak vélünk, ám kártékony – nagyon hatásosan kártékony. Egy negatív életérzés, negatív energia, szépen csomagolva.
Ezt gyerekkorunkban tanuljuk meg, rosszul. Mert rosszul tanítják meg. A kiindulópont az együttérzés és a sajnálat kapcsán az, hogy a gyerek ne legyen önző, figyeljen másokra, mások igényeire, problémáira. Ám arra többnyire már nincs mód, idő, hogy ezen érzés tanulásának folyamatát jó irányba tereljük – valahol elsikkad, és rögzül.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
