A néző
12 éves srácként sokat birkóztunk a parkban, ha jó idő volt, egy szál kisgatyában feszültünk egymásnak. A helyi pap, István atya szinte mindig ott ült a padon és bátorított minket, főleg nyáron nem hagyta ki, hogy nézze az edzéseket. Ezért akkoriban jófejségnek tartottam, visszatekintve viszont gyanús, hogy ennyire szeretett nézni minket és az is, hogy példátlan hirtelenséggel költözött el és kaptunk új papot a helyére. István atya az egyik nap még misét tartott, a másik nap pedig már ott sem volt…
