Neve görögül szó szerint „íratlan”-t jelent, mert amikor a bizánci írnokok először találkoztak a régióval, túl távolinak találták ahhoz, hogy feljegyezzék a térképeikre, és agrafaként – feltérképezetlen területként – jelölték meg. Az oszmánok is túlságosan megközelíthetetlennek találták a területet ahhoz, hogy ellenőrizzék, így Agrafa egyike lett Görögország azon kevés területeinek, amelyek soha nem kerültek oszmán megszállás alá.
Az agrafiotok, a régió ellenálló, önálló gondolkodású lakói ezt a kvázi függetlenséget használták fel arra, hogy földjüket forradalmi tevékenység központjává műveljék. Itt született a legendás függetlenségi harcos, Antonis Katsantonis, és Georgios Karaiskakis forradalmi vezető is Agrafát használta bázisként az oszmán csapatok elleni küzdelemre.
A festői szépségű, ám nehezen megközelíthető terület számára az elszigeteltség a múltban egyet jelentett a biztonsággal, mára azonban egyre kevesebb lehetőséget biztosít, ami miatt a területet sokan kényszerülnek elhagyni. Olvass még a témában
„Amikor fiatalabb voltam, az itteni iskolának 70 diákja volt. Mindenki egy szobában!” – mondta egy helyi lakos, Dino a BBC újságírójának. „Telente nehéz volt. Nem volt kandallónk, csak kályhánk. Minden diák hozott egy fahasábot az órára, hogy meleget csináljunk. Most nincsenek tanulók. Az iskolát 20 éve bezárták.”
A történelem megtépázta
A második világháború alatt a régió a nácik kezére került, ők voltak talán az első megszállók, akik ténylegesen elfoglalták Agrafát.
„Bizonyára a régi pásztorösvényeken jártak a hegyeken át” mondta Dino. „Amikor megláttuk őket, mindenki elszalad és elbújtunk a barlangokba. Két napig maradtak, aztán felgyújtották a falut.”
A 20. században sok helyi lakos hagyta el a régiót, és letelepedett Görögország nagyvárosaiban, valamint az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Németországban, így próbáltak megmenekülni a térségben uralkodó borzasztó szegénység és lehetőségek hiánya elől. A térségből való kivándorlás először az 1920-as években kezdődött, és a hatvanas évekre a régió csaknem teljesen kihalt.
Napjainkban a „görög Svájcnak” is nevezett térség környékén, az Alpokra emlékeztető hegyekben számos drága és elegáns síkomplexum épült fel, de Agrafában egy sem.
Végül is ez Agrafa – íratlan föld. Az 1950-es évekig nem végeztek itt hivatalos népszámlálást (ma mindössze 11 000 a lakosainak száma), az áram csak az 1980-as években ért ide, és sok falu még mindig aszfaltozott utakra vár.
