Amit viszont tapasztaltam, az teljesen más volt, mint amire számítottam
Amikor elképzeltem, milyen lehetetett az előző életem, egyértelműen nőnek gondoltam magamat és olyasvalakinek, aki mások által teremtett körülmények miatt szenvedett. Fogalmam sincs, honnan jött ez a gondolat, de mégis ez volt a fejemben. Végül azonban semmiben nem tapasztaltam hasonlóságot a fantáziáim és az utaztatás során.
Magára a szeánszra kész kérdésekkel a fejemben érkeztem, ugyanis volt néhány dolog, ami nagyon zavart a mindennapok során, és egyszerűen nem tudtam felülkerekedni rajtuk. Az egyik ilyen az volt, hogy folyton azt éreztem, nincs elég időm, nem végzek semmivel, sietnem, kapkodnom kell. Valójában viszont mindig mindennel időben végeztem. Hiába konstatáltam újra és újra, hogy megoldom a felmerülő helyzeteket, állandóan stresszeltem. Szerettem volna választ kapni arra, miért van ez az érzésem – de ezt persze nem mondtam el előre.
Amikor nekiláttunk a tudatállapotom megváltoztatásának, nagyon furcsán éreztem magamat. Tökéletesen érzékeltem a külvilágot, tudatában voltam annak, hol vagyok és minden feltett kérdésre válaszoltam. Jó ideig úgy éreztem, hogy nem fog működni, túl éber vagyok. Sőt, egy idő után azt gondoltam, teljesen felesleges az egész, és amit látok, érzek, az csak képzelődés. Olvass még a témában
Különféle szituációkat, képeket láttam, pl. egy házat, ám amikor azt kérte az utaztatóm, hogy menjek be, nem történt semmi. Mintha szobor lettem volna, nem tudtam körbenézni, előrelépni.
Jó pár percig csak feküdtem, próbálkoztam elmélyülni, mikor azt éreztem, hogy forogni kezd velem a világ és a köldökömnél egy lefelé húzó erőt tapasztaltam. Mondta az utaztatóm, hogy engedjek ennek az örvénynek és nézzük meg, mit látok.
