Családi állapotok változásainak színtere
Azon kívül, hogy mosolygunk a fiatalság posztolásain, hogy épp ki kinek lett rövid időre a párja, mi, felnőttek is teszünk hasonló botor dolgokat a közösségi oldalon.
Elújságoljuk, hogy gyerekünk, unokánk született, tragikus bejelentéseket teszünk elhunyt hozzátartozóinkról, az „örülj és sírj velem” gondolatmenet kapcsán.
Az embernek természetes igénye, hogy nevetni és sírni is társaságban „szeret”, megtapasztalva ezzel a közösséghez tartozás érzését. Olvass még a témában
Ott szoktunk nagyot tévedni, hogy mindenkitől, akivel megosztjuk a családi dolgainkat, bensőséges érzéseinket, elvárjuk, hogy figyeljen életünk eme fontos részére.
Ez értelemszerűen nincs így. Csalódottak leszünk, sebet ejt rajtunk a dolog, többnyire rosszul kezeljük – akár bevalljuk, akár nem.
Ilyenkor „visszanyal a fagyi”, és csalódottságunk okán feleslegesen indulatosak leszünk. Rossz esetben trollkodni kezdünk, ami nem vet ránk jó fényt.
