Egy hónap tömény rettegés a műtét előtt
Tudtam, ha idén ősszel nem vállalom be a plasztikai műtétet, egy újabb évet csúszik és őszintén, már nem láttam értelmét a halogatásnak. Bejelentkeztem egy konzultációra a világ legjobb orvosához és meg is kaptam az időpontomat pár hétre rá. Ez az egy hónap igazi rettegés volt, folyamatos kétségekkel.
Vajon tényleg jól döntöttem? Nem fogok nagyon megváltozni? Mi lesz, ha megbánom? Mi lesz, ha nem sikerül jól? Ezekkel a kérdésekkel keltem és feküdtem, majd elérkezett a műtét napja, ami egy örökkévalóság volt.
Előtte soha nem műtöttek, így nem kis félelemmel vonultam be a klinikára. Akkor már tudtam, hogy nincs visszaút és nagyon gyorsan már a műtőasztalon feküdtem, halálra idegesítve az orvosokat és ápolókat, hogy biztosan felébredek-e. Mikor felébredtem, teljesen idegen volt a két domborulat a mellkasomon. A műtét előtt hosszú időt fordítottam kutatómunkára és felkészültem a legnagyobb fájdalmakra. Meglepően jól voltam utána, őszintén sokkal rosszabbra számítottam. A lábadozási időszak volt a legnehezebb, de túlélhető és IGEN, MEGÉRTE! Olvass még a témában
