Soha nem akartam plasztikai beavatkozást, aztán a műtőasztalon találtam magam

A barátnőim körében mindig én voltam az a lány, aki a plasztikai beavatkozások ellen volt és próbálta elfogadni önmagát. Ez persze nem mindig jött össze, de akkor kerestem egy újabb módszert, amivel sikerülhet. Végül egy plasztikai műtét lett a módszer.

Minden a kisugárzáson múlik?

Egyértelműen hiszek abban, hogy külsőtől függetlenül, egy megnyerő kisugárzás bárkit megszépíthet. Azt hiszem, én mindig jól lavíroztam a belső bizonytalanságaim és kifelé mutatott kép között. Erre soha nem tekintettem hazugságként, mert valóságos volt mindkettő. Mindannyiunknak vannak napjai, amikor borzalmasan érezzük magunkat a bőrünkben, aztán varázsütésre megváltozik minden és elhisszük, hogy akit a tükörben látunk, tényleg egy jó nő, világmegváltó tervekkel.

Ez az örök körforgás az én életemet is jellemzi. Mégis sokáig imádtam a kis melleimet és én soha nem próbáltam kompenzálni hatalmas push-up melltartókkal. A barátnőimtől gyakran kaptam azt a visszajelzést, hogy még egy mélyen dekoltált ruhában is magabiztosan mozgok, merthogy tényleg nem érdekelt a kosárméretem. Szerencsére párválasztás során sem akadályozott és soha, egyetlen férfitól nem kaptam olyan megjegyzést, hogy meg kellene csináltatnom a melleimet.

Szerintem ha egy nő rendben van önmagával, teljesen mindegy, hogy kicsi, közepes, vagy nagy mellekkel rendelkezik.

Örökös dilemma

Aztán pár éve történt valami és egyik pillanatról a másikra elkezdett zavarni. Nekem ez furcsa volt, mert azt hittem, ha ez a kérdés nem jön elő a húszas éveim elején, akkor a későbbiekben sem fog. Én, aki imádtam nyáron melltartó nélkül ruhákban járni és szerettem a kis melleimet, hirtelen elkezdett zavarni a mérete. Én ezt egyértelműen a nővé érésemmel kötöm össze, egyszerűen kislánynak éreztem magam. Aztán jött egy újabb hullám és megint elhessegettem a plasztikai műtét gondolatát.

Mindig is harcban álltam a külsőm elfogadásával és nehezen fért össze számomra a plasztikai műtét és önelfogadás gondolata.

Annyi helyről halljuk, hogy fogadjuk el a testünket úgy, ahogy van, mert nem véletlenül kaptuk ezt a külsőt. Ez motoszkált a fejemben még évekig és komolyan dolgoztam azon, hogy ezt így is gondoljam. Ez azóta sem változott bennem, viszont megtanultam, hogy ezt a témát lehet sokkal rugalmasabban is kezelni. Ezek a beavatkozások kifejezetten azért vannak, hogy a nőknek önbizalmat adjanak. Nem innen kell nyerni a magabiztosságot és önszeretetet, de sokat hozzáadhatnak. Így végül, sok évnyi halogatás után úgy döntöttem, bejelentkezem kozultációra.

Egy hónap tömény rettegés a műtét előtt

Tudtam, ha idén ősszel nem vállalom be a plasztikai műtétet, egy újabb évet csúszik és őszintén, már nem láttam értelmét a halogatásnak. Bejelentkeztem egy konzultációra a világ legjobb orvosához és meg is kaptam az időpontomat pár hétre rá. Ez az egy hónap igazi rettegés volt, folyamatos kétségekkel.

Vajon tényleg jól döntöttem? Nem fogok nagyon megváltozni? Mi lesz, ha megbánom? Mi lesz, ha nem sikerül jól? Ezekkel a kérdésekkel keltem és feküdtem, majd elérkezett a műtét napja, ami egy örökkévalóság volt.

Előtte soha nem műtöttek, így nem kis félelemmel vonultam be a klinikára. Akkor már tudtam, hogy nincs visszaút és nagyon gyorsan már a műtőasztalon feküdtem, halálra idegesítve az orvosokat és ápolókat, hogy biztosan felébredek-e. Mikor felébredtem, teljesen idegen volt a két domborulat a mellkasomon. A műtét előtt hosszú időt fordítottam kutatómunkára és felkészültem a legnagyobb fájdalmakra. Meglepően jól voltam utána, őszintén sokkal rosszabbra számítottam. A lábadozási időszak volt a legnehezebb, de túlélhető és IGEN, MEGÉRTE!

Határtalan önbizalom a plasztikai műtét után?

Szerintem aki azért vágna bele egy mellnagyobbító műtétbe, hogy megváltozzon az élete, keressen először egy kevésbé drasztikus megoldást. Én nem azt vártam a műtéttől, hogy megváltozzon az életem, csupán szerettem volna felturbózni a nőiességemet.

Tudom, a nőiesség nem a mellméreten, hajhosszon és a ruháinkon múlik, de nekem ez sokat hozzátett. Igen, jobban érzem magam a bőrömben és nem bántam meg, hogy belevágtam.

Sokat tanított nekem ez a plasztikai műtét, mert egyrészt tényleg ráébresztett, hogy nem ezek a beavatkozások fogják megoldani a problémáinkat, másrészt, viszont amin szeretnénk és van lehetőségünk, merjünk változtatni, mert csak egy életünk van.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!