1582 novemberében, egy sötét éjszaka egy matróz a szardíniai Alghero dokkjára lépett, és végignézett a városon – még egyszer, utoljára.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Úgy gondolják, hogy a szerencsétlen tengerész Marseille-ből érkezett, 447 kilométert megtéve a Földközi-tengeren. Ott már egy éve tombolt a pestis, amit a tengerész magával hozott. Mire a városba érkezett, már lázas delíriumban volt, és az ágyékán megjelentek a betegség jellegzetes tünetei, amiről a betegség a bubópestis nevet kapta.
Mégis, a tengerésznek valahogy sikerült túljutnia a belépőket ellenőrző Morberseken, akiknek az volt a feladata, hogy megállítsák azokat, akiknek bármilyen tünete volt. A matróz bejutott a városba. Napokon belül halott volt, addigra azonban megfertőzött másokat, akik aztán szintén továbbadták a betegséget. Mire az utolsó levegőt vette, a járvány tombolni kezdett a városban.
Ezen a ponton Algheró lakosságának jelentős része gyakorlatilag halálra volt ítélve.
Az akkori hivatalos feljegyzések alapján, egy 18. századi történész becslése szerint, a járvány 6000 halálhoz vezetett, és mindössze 150 ember maradt életben.
Napjainkban a történészek azt feltételezik, hogy a valódi halálozási arány a lakosság 60%-a körüli lehetett, ami persze még mindig borzasztó. A jelentésekben leírt túlzás oka talán az volt, hogy a korabeli kormány megússza az adózást.
A helyzet azonban még ennél is lehetett volna sokkal rosszabb. Alghero maga nem volt jól felkészülve egy járványra. A várost rosszul szervezett egészségügyi rendszerek, maroknyi rosszul képzett orvos és elmaradott orvosi kultúra jellemezte.
Itt jött a képbe Quinto Tiberio Angelerio, egy 50 éves, felsőbb osztályból való orvos, aki külföldön tanult, mert akkor Szardínián nem voltak egyetemek. Alghero lakosainak szerencséje, hogy Angelerio frissen érkezett Szicíliából, ahol már 1575-ben találkozott a pestisjárvánnyal.
Alghero legelső betege dudorokkal a testén érkezett meg, később pedig két nő halt meg a testén jellegzetes foltokkal. Angelerio azonnal tudta, mi történik. Abban a pillanatban karantént kért a betegeknek, ám kérelmeit rendre elutasították és túlzónak találták.
Angelerio kétségbeesett. Aggodalmában az alkirályhoz fordult, akivel egy hármas egészségügyi kordon felállítása mellett döntöttek a város falai körül, ami megakadályozta a kintiekkel folytatott kereskedelmet.
Az intézkedések kezdetben olyan népszerűtlenek voltak, hogy az orvost kis híján meglincselték – ám ahogy egyre többen haltak meg, egyre komolyabban kezdték venni az emberek a járványt és így az orvos szavait is.
A városban 8 hónapig tombolt a járvány, a környező településekre azonban nem jutott el. Évekkel később Angelerio kiadott egy füzetet, az Ectypa Pestilentis Status Algheriae Sardiniae-t, amely részletesen leírja a városra kivetett 57 szabályt. Némelyik nagyon ismerősen csenghet.
Lezárások
Először a polgároknak azt tanácsolták, hogy ne hagyják el házukat, és ne költözzenek egyik épületből a másikba. Angelerio megtiltotta az összes találkozót, táncot és mulatságot, és előírta, hogy háztartásonként legfeljebb egy ember menjen boltba.
A szabályt szegőket szigorúan büntették, akár börtönbe is zárták – a feljegyzések szerint mégis voltak törvényszegők, akik például a tetőteraszokon gyűltek össze gitározni és iszogatni – rájuk az egészségügyi felügyelők csaptak le.
A cikk folytatódik, lapozz!
Romantikus hősnők és középkori ihletésű darabok: a szezon legnőiesebb trendje
