Az ügyvédekkel ellentétben a mediátorok nem a jog oldaláról közelítik meg a kialakult problémát, problémákat.
„Az ügyvéd úgy szocializálódik, hogy neki egy ügyfele van és érte meg kell tennie mindent, de nem biztos, hogy képes mindkét félnek eleget tennie. Az ügyvéd a bíróságon végzi a felek képviseletét, aminek a hossza nem rajta múlik, hanem a bírón. Ehhez képest a mediátornak meghatározott időn belül be kell fejeznie a munkáját, amely maximum 4 hónap lehet. Így általában még olcsóbb is, mintha jogi szakembert fogadnánk, egy pereskedésnél pedig biztosan.” – vélekedett a szakértő.
Mediátor gyakorlatilag bárkiből lehet, aki elvégzi a mediátori képzést, és a törvény szerint felsőfokú végzettséggel kell rendelkezni, de nem kell, hogy jogász legyen az, aki mediátornak tanulna. A képzések során nagy figyelmet fordítanak a mediátori kompetenciák fejlesztésére, mint az asszertív kommunikáció, vagy az egyes konfliktuskezelési technikák. A leendő mediátorokat megtanítják a különböző kérdezéstechnikákra, a testbeszéd megértésére, és az objektivitásukat is igyekeznek fejleszteni. A leendő mediátorok esetében nagyon fontos a rátermettség, enélkül ugyanis nem lehet ezt a szakmát végezni. Olvass még a témában
