Úgy szakítottam át a „kereseti célszalagot”, hogy észre sem vettem
Mi a tanulságom? A pénz mentális jólétre gyakorolt hatása nem attól függ, mennyi van belőle. Egy ausztrál kutatás például kimutatta, hogy azok, akik rendszeresen takarítanak meg, vagy mindössze annyit tesznek, hogy időben fizetik a hitelkártya tartozásukat, máris jobb mentális egészségnek örvendenek – függetlenül attól, hogy mennyit keresnek. A kiszámíthatóság, a tudat, hogy kézben tartod a pénzügyeidet, önmagában is felszabadító.
Ma már engem sem az motivál, hogy „legyen még több”, inkább az, hogy azt a pénzt, amit megkeresek, értelmesen tudjam felhasználni. Élményekre költök, nem tárgyakra. Utazásokra, családi emlékekre, feltöltődésre.
Mert ha bármi történik holnap – és történhet –, akkor nem akarom azt érezni, hogy kihagytam az élet legjavát egy adott összeg utáni hajszában.
Olvass még a témában
Tudom, hogy ez nem mindenkinek adatik meg. De azt is tudom, hogy nagyon sokszor nem a pénz hiánya tartja vissza az embereket, hanem a félelem. Félelem a jövőtől, attól, hogy mi lesz, ha egyszer elfogy, vagy nem találunk új lehetőségeket. Ezért dolgoztam azon is, hogy ne csak pénzem, hanem önhitem és rugalmasságom is legyen. Hogy tudjam: ha jön egy nehezebb időszak, akkor sem roppanok bele és lesz rá megoldásom.
Azt hittem, majd a pénz adja meg azt a fajta belső nyugalmat, amit kerestem, de végül én adtam meg magamnak azáltal, hogy megértettem, mi számít igazán. Hogy nem attól vagyok elég, hogy sokat keresek, hanem attól, hogy tudom, mire vágyom és legfőképpen: észreveszem, amikor megkapom.
