Találd meg a középutat!
Vannak az a pillanatok az életben, amikor rádöbbenünk, hogy amiben vagyunk, az nem jó nekünk. Hívhatjuk, felébredés pillantanának is. Amikor a szemünket kinyitva, fáj a valóság. Még, ha nem is világosodik meg minden bennünk, a tudatunk munkába kezd. Keresni kezdi azokra a kérdésekre a válaszokat, hogy miért ragaszkodunk valakihez, ha nem is kellünk neki? Akinek a társaságában azt érezzük, hogy nem is vagyunk fontosak? Akinél érezhető, hogy köszöni, de meg van nélkülünk is?
Ha elég nagyon ütnek az igaz és döbbent válaszok, akkor nem is fogjuk ezt a helyzetet tovább erőltetetni.
Ahhoz, hogy felálljunk, néha nagyot kell esnünk. Az esés folyamatában elfelejtjük, hogy milyen értékesek és szerethetőek vagyunk. Máskor ne hagyjuk, hogy pofára ejtsen bárki, inkább ismerjük fel időben, hogyha nem egészségesen és kölcsönösen kötődünk hozzá, hanem csak sóvárgunk érte. Mert sajnos ilyenkor elménk játszatja el velünk, hogy csakis mással lehetünk boldogok, és egyedül csak boldogtalanságra vagyunk ítélve.
Másba kapaszkodni hamis illúzió és nem is birtokolhatjuk mások érzéseit. El kell fogadnunk azt, hogy önmagunkban is egészek vagyunk. És lássuk be, van olyan szekér, ami nem veszi fel, bárhogyan is futunk utána. Inkább menjünk gyalogosan, az mégis csak egészségesebb. Olvass még a témában
„Inkább mindenkinek azt mondjuk, hogy Tinderen találkoztunk” – Ismerkedések, amik túl kínosak, hogy bevalljuk őket
„Nem hittem el, mit látok a hekk fölött” – A legaranyosabb lánykérős sztorik
A horkolás miatt kezdtünk külön aludni, aztán észre sem vettük, hogy elidegenedtünk egymástól
„Már az sem elég neki, ha…” – Így tolja ki a pornó az ingerküszöböt
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
