Egészséges kötődés, egyenlő boldogság?
Már amikor megszületünk, elkezdünk kötődni az édesanyánkhoz. A személyében megmagyarázhatatlan módon is megérezzük azt, hogy biztonságban vagyunk vele. A hangja, az érintése, és a gondoskodó viselkedése miatt. Ez az érzés jobb esetben nagyon sokáig az életünk része maradhat. Majd ahogyan serdülünk, felnőtté válunk, alapérzésként is megtartjuk ezt, az emberi kapcsolatainkban.
Akkor vagyunk jól és egészek, ha olyan emberek társaságában vagyunk, akikben bízhatunk.
Ezt a viselkedési és követési formát tartjuk alap tulajdonságunknak. Majd ahogyan felnőttként elér minket a romantika szele, a társunkhoz is kötődni fogunk. Ezt egyfajta örömalapú kapcsolódásként tesszük, mert szeretnénk megosztani egymással a pillanatot, a boldogságot, és teszünk azért, hogy ez az állapot fennmaradjon. A szituáció kölcsönös köztünk. Ebben a helyzetben elmondhatjuk magunkról, hogy boldogok vagyunk.
Ragaszkodni valakihez, aki elutasító?
Sóvároghatunk valaki után akkor is, ha nem is kerültünk vele még semmilyen kapcsolatba sem. Nem is a pasink, de még barátok sem vagyunk. Keressük a társaságát, írunk neki, és ő ímmel-ámmal, de azért válaszol nekünk. Mi tesszük azért mert, a vadász ösztönünk beindulásával, azt gondoljuk, hogy az a préda értékesebb lesz, akit nehezebb megszereznünk. Olvass még a témában
Ha ez a csillagjegyed, hajlamos vagy túlidealizálni a párkapcsolatodat
Elvált férfiakat kérdeztünk és ezt sajnálják a legjobban válás után
„A férfiak 50 körül másképp teljesítenek, mint 18 évesen” – A legjobb szexszel kapcsolatos tanácsok
„Ne vedd komolyan azt a férfit, aki már az első randin azt mondja, hogy fizessetek felesben.” – Tuti tippek randizáshoz
Ő meg azért „hagyja”, mert ezzel a majomragaszkodással növeljük az önbizalmát és hízelgővé tesszük számára azt, hogy valaki ennyire rajong érte. Kialakul kettőnk között egy személytelen helyzet. Hiszen már nem is a személyéhez ragaszkodunk, hanem a kialakult szituációhoz. Bizonyítani akarjuk, hogy elég jók és értékesek vagyunk, és nem értjük, hogy nem veszi észre azt sem, hogy szerethetők is lehetünk.
A sóvárgás állapotában észre sem vesszük, hogy milyen a másik jelleme.
Kapaszkodunk valami megmagyarázhatatlan érzésbe, hogy ez a pasi kell nekünk. De azt nem tudjuk megfogalmazni, hogy miért ő és nem más, csak nyomulunk, sóvárgunk és toljuk magunknak erőszakosan előre. Majd valamikor, remélhetőleg időben, rájövünk, hogy ez a helyzet okoz mindent, például sok-sok kellemetlenséget, de a vágyott boldogságot nagyon nem.
