Az elmúlt években azt vettem észre, hogy a baráti, ismerősi körben egyre többen mesélték, hogy pszichológushoz vagy kineziológushoz járnak, mert egyre többször van pánikrohamaik. Valakinek az éjszaka közepén jön elő, valakinek egy stresszes helyzetben.
Meglepőek voltak számomra a történetek, mert olyan emberekről van szó, akiket nagyon régóta ismerek és ezidáig nem volt jellemző rájuk a pánikroham. Mivel eddig nem találkoztam testközelből a fogalommal, jobban beleástam magam, hogy egyáltalán mi ez a betegség, miért alakul ki, és mit lehet ellene tenni.
Mi a pánikbetegség?
Akkor fordul elő, amikor valaki visszatérő, váratlan pánikrohamokat tapasztal. A DSM-5 referencia kézikönyv alapján az intenzív félelem vagy kényelmetlenség érzése lepi el az ebben szenvedőket, amely perceken belül tetőzik. Fizikai tünetek tapasztalhatóak, például nagyon gyors szívverés, légzési nehézségek és izzadás.
A legtöbb ember életében egyszer vagy kétszer átél pánikrohamot. Az Amerikai Pszichológiai Egyesület jelentése szerint minden 75 emberből már 1 tapasztalt pánikrohamot. Pánikbetegségről valójában csak akkor beszélünk, amikor havonta több alkalommal fordul elő pánikroham, amely már olyan mértékű, hogy a mindennapi életet befolyásolja.
Miből vehetjük észre, ha pánikrohamunk van?
A pánikbetegség tünetei gyakran tizenéveseknél és 25 év alatti fiatal felnőtteknél kezdenek megjelenni. A pánikrohamok erős félelemmel párosulnak, amely hirtelen kezdődik, gyakran figyelmeztetés nélkül. A roham általában 10-20 percig tart, de szélsőséges esetekben a tünetek egy óránál is tovább nyúlhatnak. Fizikai tünetei is lehetnek, mint pl:
- Gyors szívverés
- Mellkasi vagy gyomorfájdalom
- Légzési nehézségek
- Gyengeség vagy szédülés
- Izzadás
- Meleg vagy hideg hideg érzés
- Zsibbadt kezek