Végül sikerült összeszednünk magunkat, és elindulni. Nem vettünk elő térképet, nem akartam elrontani a varázst azzal, hogy belemerülök az utcák kuszaságába. Csak menni akartam előre, amerre a lábam visz, és tovább gyönyörködni. A kikötőhöz mi nem sétáltunk le, mert szorított az idő, de a macskaköves utcákat róva hatalmába kerített az érzés, amiről minden internetes cikk, minden útikönyv szólt; a nyugalom.
Andalogva végül eljutottunk a Monastero villához. Tartozik hozzá egy botanikus kert, ami végigfut a tó mentén, és egy múzeum is. Mi csak a botanikus kertet fedeztük fel, de az is volt több óra. Bár ősz volt, és nem ragyogott teljes pompájában a kert, mégsem vesztett az értékéből. Sőt, én örülök neki, hogy őszi hangulatban láthattam, mert ha a képzeletemre bízom a nyári látványt, újra jön a késztetés, hogy visszautazzak.
A kert fő sétányát banán-, citrom-, narancs-, és pálmafák szegélyezik. De felfedezhetsz még Oliva bogyó bokrokat, egy kis forrást, szökőkutakat és számtalan más növényfajt is. A sétányon tovahaladva eljuthatsz egy kis kiugró részhez, amit kovácsoltvas kerítés díszít. Ott egy padról gyönyörködhetsz a távoli svájci Alpokban, illetve a hegyek között megbúvó felhőpamacsokban. Olvass még a témában
Ezért vált a sorozatnézés számomra igazi énidővé
„Elhunyt férjének írt évekig üzeneteket” -Hackerek mesélnek arról, amit jobb lett volna ne lássanak
5 rejtett gyöngyszem falu Erdélyben, ahol mintha 1000 évet repülnél vissza az időben
Elképesztő fogyások és hízások: 10 színész, aki teljesen átformálta testét
A villa után úgy döntöttünk, ideje megebédelni. Hangulatos kis vendéglők várják a turistákat a város minden szegletében. A főtéren is voltak kellemes hangulatú éttermek, de mi úgy döntöttünk, hogy inkább a tó közvetlen közelében fogyasztjuk el az ebédünket, ami természetesen pizza volt. Míg vártuk a rendelésünket, tovább élvezhettük a nyugalmat és a természet csodáját. Nekem különös volt pálmafákkal találkozni az Alpok közvetlen közelében. A tavon kacsák úsztak, így téve még idillibbé a tájat.
