Mit mondjunk el a szüleinknek?
Gyermekként elsődleges támasznak számítanak a szülők, egészen kamaszkorig, amikor már megpróbáljuk kicsit háttérbe szorítani őket.
Akkortájt igyekszünk lavírozni az igazság és a ferdítés között, főleg azért, hogy elkerüljük a büntetést és a csalódottságot. De mi a helyzet felnőttkorban? Ekkor már főként az számít, mennyire élünk harmóniában a szüleinkkel.
Egyesek teljesen különböznek felmenőiktől, más elveket, nézetek vallanak gyakorlatilag minden téren. Ilyen esetben érthető, hogy nem kívánunk mindent megosztani az idősebb korosztállyal, sejtjük, hogy úgysem tudnának azonosulni velünk. Olvass még a témában
Tegnap még szeptember volt, holnap meg már karácsony?
Én az anyám sikerprojektje voltam – a gyerekemre már nem akarom rátenni ezt a nyomást
Wellness, selfcare, énidő: tényleg pihentetnek, vagy nőként még ezt is produktívan kell csináljuk?
Beírtam a naptáramba, hogy „spontaneitás” – Így egyensúlyozok a kreatív énem megőrzése és a teendőim között
Próbálkozni azért lehet sőt, kell, de ha úgyis túlaggódják a helyzetet, vagy még mindig gyermekként bánnak velünk, akkor érdemesebb utóbbi tisztázására fordítani az energiáinkat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
