Mit mondjunk el a szüleinknek?
Gyermekként elsődleges támasznak számítanak a szülők, egészen kamaszkorig, amikor már megpróbáljuk kicsit háttérbe szorítani őket.
Akkortájt igyekszünk lavírozni az igazság és a ferdítés között, főleg azért, hogy elkerüljük a büntetést és a csalódottságot. De mi a helyzet felnőttkorban? Ekkor már főként az számít, mennyire élünk harmóniában a szüleinkkel.
Egyesek teljesen különböznek felmenőiktől, más elveket, nézetek vallanak gyakorlatilag minden téren. Ilyen esetben érthető, hogy nem kívánunk mindent megosztani az idősebb korosztállyal, sejtjük, hogy úgysem tudnának azonosulni velünk. Olvass még a témában
Próbálkozni azért lehet sőt, kell, de ha úgyis túlaggódják a helyzetet, vagy még mindig gyermekként bánnak velünk, akkor érdemesebb utóbbi tisztázására fordítani az energiáinkat.
