Jó érzés, hogy a barátaim mindig, mindenben kikérik a véleményemet, legyen szó pasiról, vagy csak egy cipőről. Fiatalabb koromban sokszor elkövettem azt a hibát, hogy talán túlságosan jót akarva, sarkos véleményeket fogalmaztam meg. Szerintem ez is, mint oly sok más, a korral tisztázódik bennünk és idővel mindenki megtapasztalja saját és mások határait is.
Azt mondjam, amit hallani akarsz?
A barátnők közti szövetség erős kapocs. Együtt utáljuk, aki megbántotta a másikat, együtt örülünk egymás sikereinek és egy jó barát mindig az őszinte véleményét mondja neked. Ám az igazság az, hogy vannak, akik nem feltétlen igazságra vágynak, sokkal inkább egy cinkostársra, akitől támogatást, megértést kaphatnak. Azt gondolom, ebben az esetben már nem beszélhetünk igaz barátságról, mert az őszinteség az alapja egy emberi kapcsolatnak.
Az igazság néha fájdalmas, de egy jó barát pontosan tudja, hogyan tálalja neked a sokszor kemény tényeket. Természetesen ez oda-vissza működik, vagyis neked is őszinteséget kell szolgáltatnod a kapcsolatotokba ahhoz, hogy ne csak egy felszínes valami legyen kettőtök között. Talán már te is sokszor feltetted a kérdést, hogy mégis meddig terjedhet az őszinteséged, illetve jogod a véleményformázáshoz?
Az őszinteség mindig legyen alap!
Az már egy másik kérdés, hogy kinek, milyen formában avatkozhatsz bele az életébe. Egy felszínes barátságban is lehetsz őszinte, határok megtartásával. Ezalatt azt értem, hogy nyugodtan mondd el a véleményedet egy kérdés kapcsán, vállalva önmagadat, de a mélyebb rétegek boncolgatása nélkül. Azt hagyd meg a legjobb barátodnak, akivel, viszont kendőzetlenül lehettek egymással őszinték. Minimum egy ilyen ember kell, hogy legyen az életedben, aki nem a párod, vagy családtagod.
Sokan gondolják azt, hogy hatalmas barátságban vannak valakivel, miközben a másik legmélyebb rétegeit nem is ismerik. Egy barát előtt a legkönnyebb felfedni sebezhetőségünket, mert egy igazán jó bajtárs mindig melletted áll majd, még akkor is, ha olykor szembesít rossz döntéseiddel.