A téli időszámítást megszenvedi a testünk
Akinek meghatározott időben kell reggelente elindulnia valahová, az még örül is a plusz egy órának, amit minden év októberének utolsó vasárnapján kap. Kivétel ez alól az a kisgyermekes szülő, akit néhány napig biztosan egy órával korábban ébreszt majd a gyermeke.
A belső óránk szüntelenül dolgozik, hogy tökéletes legyen az anyagcserénk, a vérkeringésünk és az immunrendszerünk. Évente kétszer adunk magunknak egy pofont azzal, hogy a féléves rendszert újra kalibráljuk. Nem csoda, ha fáradtsággal, fejfájással, dekoncentráltsággal köszöni meg a testünk. Elnevezést is kapott már a jelenség, amikor a belső óránk nem áll szinkronban a napirendünkkel, úgy hívják szociális jetlag.
Gondoljunk bele reálisan. Elérkezik minden ősszel egy nap, amikor erővel rá kell venni magunkat arra, hogy minden addig megszokott tevékenységünket elcsúsztassuk egy órával. Az addig megszokotthoz képest később reggelizünk, később isszuk meg az első kávét, később ebédelünk, egy órával tovább dolgozunk. Oké, hogy mindenki más is ezt csinálja velünk együtt, de ettől még nekünk nem lesz könnyebb. Olvass még a témában
Szakértők szerint öröm az ürömben, hogy a cirkadián ritmusunk a téli időszámításra van hangolva, ezért az őszi váltást könnyebben viseljük el, mint a tavaszit. Ennek ellenére sokan panaszkodnak arról, hogy ingerlékenyek lesznek az óraállítást követő napokban vagy rosszabb lesz a közérzetük, amit a ködös, szürke őszi időjárás még inkább fokoz.
