Félelemben teltek a napjai. Nem véletlenül.
– Még ezt sem voltál képes jól megcsinálni? – csapta a földhöz a spagettivel teli tálat a férfi, és fenyegetően felemelkedett a székről.
– De hát mi a bajod vele? – kérdezte Ildikó remegve, és megpróbálta összeszedni a darabjaira hullott porcelántálat.
– Hogy mi a bajom vele? Túlfőzted! Nem vagy jó semmire!
A hajánál fogva ragadta meg, és egyetlen mozdulattal a falhoz szorította.
– A nagyságos asszony itthon van egész nap, és még arra is képtelen, hogy normális ebéddel várja az urát! Mit csinálsz, henyélsz? Vagy tévét nézel? Vagy a hülye szomszédokkal fecsegsz?
– Hagyd abba! Ez fáj! – könyörgött a nő könnyes szemmel, de a férfit nem hatotta meg, sőt: mintha ez olaj lett volna a tűzre.
– Hadd fájjon! Egy ilyen értéktelen, hasznavehetetlen senki, amilyen te vagy, nem érdemel mást.
– El foglak hagyni! Nem tűrök tovább – sziszegte Ildikó, de a férfi gúnyosan kinevette.
– Igen? És hova mennél édesem? A szüleiddel, rokonaiddal már öt éve nem találkoztál; a barátnőid rájöttek, hogy mekkora lúzer vagy.
Hirtelen elkomolyodott – Vagy szeretőd van? Te utolsó…
A következő percekben Ildikó a poklok kínjait élte át: szidalmazta, fojtogatta, ököllel ütötte, rugdosta. Ő pedig rongybabaként tűrte, mert tudta, ha ellenkezik, még többet kap. Magzatpózba kuporodva feküdt a konyha hideg kövén – ki tudja már mióta. Az iskolából hazatérő 10 éves kisfia talált rá: kétségbeesetten élesztgette.
– Mi történt Anya? – kérdezte. Pedig sejtette mi az igazság. Érezte az állandó feszültséget, látta édesanyja zúzódásait, és hogy titokban sokat sír, de most először szembesült apja agressziójával.
– Apa tette ugye?
Ildikó bólintott. Nézte a gyerek ártatlan kék rémülettel telt tekintetét, és elhatározásra jutott: lesz, ami lesz, de véget kell vetnie ennek a terrornak.
– El kell innen mennünk. Segítesz összepakolni?
…
Menekülni. A saját otthonodból. Menekülni. Az elől az ember elől, aki valaha szeretett, s akit valaha szerettél, s talán még most így is szeretsz. Menekülni. Érdemes? – zakatoltak fejében a gondolatok. Felszálltak a vonatra. Majd amikor megfogta a fia feléje nyújtott segítő kezét tudta a választ. Igen. Érdemes. Miatta, és önmagáért is…