Az 1700-as években kezdett népszerűvé válni a strandolás, mint közösségi kikapcsolódás. Ekkoriban még az volt a természetes, ha az utcai viselethez hasonló hosszú, többnyire lenből, lüszterből készült, fodrokkal díszített ruhában merészkedtek a lányok és az asszonyok a tóba. Kezdetben apró kavicsokat varrtak az alsó részbe, hogy ne emelkedjen föl a vízben, később áttértek a nem kevésbé szemérmes fürdőharisnyára. A merészebbek térd fölöttig érőt is viselhettek. Az első, elasztikus anyagból készült, sportolásra is kiválóan alkalmas fürdőruhára egészen 1921-ig kellett várni.
2/5 Monokini
A monikini elnevezés a köztudottal ellentétben nem arra utal, hogy elfelejtjük fölvenni a bikini egyik részét (többnyire a felsőt), hanem arra, hogy egyrészes, tehát egyben kell felvenni ahhoz, hogy a női test takargatni való részét leplezni tudja viselője.
Az eredeti monokininek volt két, egyébként teljesen haszontalan pántja is, amit a mellek között kellett átvezetni. Csoda, hogy megőrültek érte a férfiak?
Az első, hagyományos értelemben vett monikinit 1964-ben alkotta meg Rudi Gernreich (naná, hogy egy férfi). A divatmágus később egy interjúban beismerte, hogy arra számított, legfeljebb hat-hét darabot tud eladni árujából.
Ám a kritikusok hangos tiltakozásának ellenére is a falatnyi ruhadarab hamar a szexuális forradalom jelképe lett.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!