A szatír
Annyira tetszett, hogy a munkahelyemen percekig képes voltam bámulni. Ha másokkal beszélt, akkor is füleltem, hogy minden szavát halljam. Egyszer nem bírtam magammal és megszagoltam a fogason a kabátját, ez volt az a pillanat, amikor belépett és észrevette.
Gyorsan belekezdtem egy kétségbeesett monológba, hogy ne értse félre, nem vagyok szatír, de ő csak elnevette magát. Mint kiderült, ő is kutakodott utánam, végignézte évekre visszamenőleg a közösségi média profiljaimat, sőt, egyszer hazáig követett! Tíz éve vagyunk boldog házasok.
