Azerbajdzsánt „a tűz földjeként” is ismerik, köszönhetően hatalmas kőolaj- és földgázkészleteinek. Amikor Marco Polo a 13. században ellátogatott a Kelet-Kaukázusba, emlékirataiban a régió természetes „olajkútjairól” mesélt. Az ország bőséges földgázkészletei döntő szerepet játszottak az elmúlt 150 év gazdasági fejlődésében.
A tűz azonban mélyen beépült az azerbajdzsáni kultúrába és mitológiába, amióta a zoroasztrizmus, a világ egyik legrégebbi monoteista vallása több mint 3000 évvel ezelőtt gyökeret vert a térségben.
A tűz központi szerepet játszik a zoroasztrizmusban, és ez az elem képviseli a világot teremtő egyetlen Isten fényét, bölcsességét és igazságát: Ahura Mazdáét. A zoroasztriánusok számára a tűz hidat képez a spirituális és a fizikai között – egy szent csatorna, amelyen keresztül a halandó hívők kapcsolatba léphetnek Istennel, és védelmet nyerhetnek a sötétségben élő démoni erőkkel szemben.
Egyetlen rituálét sem végeznek a tűz jelenléte nélkül, és számos templomot építettek azzal a céllal, hogy a hívő közösségek számára mindig égjenek ezek a szent lángok. A templomok a földből felszabaduló, és örökké lángoló gázcsóvák köré épültek, lenyűgöző egységet teremtve az ember alkotta épület és a természet misztikus ereje között. Olvass még a témában






