Pánik
A férjem sosem volt egy könnyű ember, de ahogy öregszik, egyre elviselhetetlenebb. Én próbálom – azaz kénytelen vagyok – elviselni, de a testem már figyelmeztet, hogy nem kellene. Azt hittem, a szívemmel van baj, mert esténként szívdobogásom volt és nem kaptam levegőt. Elmentem orvoshoz és kiderült, hogy pánikrohamaim vannak. Kérdezte a doki, hogy nyugdíjasként min stresszelek én? A férjem még az utolsó éveimet is megkeseríti…
Ünnepelve
Nemrég volt az aranylakodalmunk. Mindenki gratulált és ünnepelte a „csodálatos” közös életünket, ami valójában életem kudarca. Dicsérjük az egymás mellett megvénült párokat – de főleg a nőt – amiért kitartottak és senki nem nézi, hogy az illető milyen árat fizetett érte. Én minden álmomat feladtam a semmiért. Nem utaztam, nem éltem külföldön, nem tanultam tovább és nem lett belőlem művész, mert hozzámentem valakihez, akihez kár volt. Utáljuk egymást a férjemmel, csak azért nem váltunk el, mert nem volt pénzünk és kényelmesebb volt így. Tapsoljuk meg az áldozatot, amit hoztam a nagy büdös semmiért! Ha visszamehetnék az időben 40, 30, 20, de akár tíz évet is, elválnék. De 77 évesen már hova ugráljak…
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
