Sok ember számára a legkeményebben ítélkező válaszok a legtermészetesebbek. Sőt, büszkék is lehetünk arra, milyen szigorúak vagyunk magunkkal, ezzel jelezve az elszántságunkat és ambíciónkat, mutatva, mi mindenre képesek vagyunk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból.
De rengeteg kutatás azt mutatja, hogy az önkritika gyakran éppen visszafelé sül el. A boldogtalanság és a stressz szintjének növelése mellett növelheti a halogatásra való hajlamot. Ezzel éppen, hogy lelassít bennünket a céljaink felé vezető úton.
Ahelyett, hogy állandóan büntetnénk magunkat, fontosabb lenne, hogy tudjunk elnézőek lenni. „Legtöbbünknek van egy jó barátja az életünkben, aki mindenféle feltétel nélkül támogat bennünket” – mondja Kristin Neff, az austini Texasi Egyetem oktatási pszichológiai docense, aki úttörő szerepet játszik egy új kutatásban az önmagunkhoz való kedvesség és a sikeresség kapcsolatáról. Olvass még a témában
„A nők a karomhoz dörgölik a mellüket.” Férfiak, milyen az élet, ha jóképű az ember?
Az őszi lédús gyümölcs, amiből minden falat gyógyír
Igaz történetek: idegenek, akik szürreálisan megjelentek az életedben
„Azt hittem, a Nap hangot ad” – Siketek, akik ma már hallotok, mi volt a legfurcsább, amire rádöbbentetek?
„Azt kellene megtanulnunk, hogyan lehetünk önmagunk számára ez a megértő, elfogadó, biztató barát”
– mondja.
Az önmagaddal való együttérzésre támaszkodj az önbecsülés helyett
Neff kutatásait egy személyes válság ihlette. A 90-es évek végén fájdalmas váláson ment keresztül. „Nagyon kaotikus volt, és sok szégyent éreztem néhány rossz döntésem miatt.” A stresszel való megbirkózás módját keresve jelentkezett meditációs órákra egy helyi buddhista központba.
Az éberség gyakorlása valóban hozott némi megkönnyebbülést. Az együttérzésről szóló tanításaik, különösen annak szükségessége, hogy ezt a kedvességet magunk felé irányítsuk – a legnagyobb vigaszt jelentették. „Ez azonnali változást hozott” – mondja Neff.
Első hallásra az önérzet hasonlóan hangozhat az „önbecsülés” fogalmához, amely arra vonatkozik, hogy mennyire értékeljük magunkat, és hogy pozitívan látjuk-e önmagunkat. Az önbecsülés mérésére szolgáló kérdőívek arra kérik a résztvevőket, hogy értékeljék az olyan kijelentéseket, mint például: „Úgy érzem, hogy érdemes ember vagyok, legalább másokkal egyenlő szintre helyezem magamat.”
Sajnos ez gyakran a verseny érzésével jár, és könnyen egyfajta törékeny nárcizmust eredményezhet, amely a potenciális kudarc alatt összeomlik. „Az önbecsülés a sikertől és más emberek ítéletétől függ, ezért nem túl stabil.
„Jobb napokon megkapod, rosszabb napokon elveszíted” – mondja Neff. Sok magas önbecsüléssel rendelkező ember még agresszióhoz és zaklatáshoz is folyamodhat, ha pozíciója veszélyben van. Neff rájött, hogy az önmagaddal való együttérzés ápolása segíthet elkerülni ezeket a csapdákat.
Így képes leszel összeszedni saját magad, amikor valaki megbántott, zavarban vagy vagy szégyelled magadat, ráadásul mindezt anélkül, hogy út közben másokat lerombolnál.
