Nincs ez rendjén, mert az élet a hibák sorozata. Szükségszerűen, hisz abból tanulunk. Mégis, aki hibázik, elítéljük, leszóljuk, vagy hátrébb soroljuk minőségileg.
Tehát nem lehet hibázni, mert elveszünk a világban, egy aluljáróban, egy utcasarkon. Ez az egyik legnagyobb mumus… emiatt hazudunk a munkahelyünkön, otthon a házastársnak. Hogy elfedjük hibás döntéseinket. Az pedig baj, mert a fel nem vállalt hibákból nem lehet tanulni.
Nem vagyunk megbocsátók sem magunkkal, sem környezetünkkel szemben… a produktum a lényeg. Olvass még a témában
Elértem két évvel ezelőtt arra a pontra, amikor rájöttem, hogy sok dolgot meg kell még tennem, és úgy éreztem, hogy nincs rá elég időm. Habzsoltam és kerestem a lehetőségeket arra, hogy valami hasznosat csináljak. Mindennap hasznos akartam lenni.
