Színes kavalkád
„Livorno nagyon „nem toszkán”, az egyház és a politika iránti tisztelet is hiányzik belőle, ezekre inkább humorral nézünk” – mondta Cardinali. És ennek történelmi okai vannak. A kultúrák keveredése, amelyben szefárd zsidók, görögök, örmények és hollandok osztoztak, volt az, ami korán felvirágoztatta a várost. Egyúttal viszont az is, ami a livoraiakat azzá tette, amik most: olyan néppé, amely nem tudta kifejleszteni azt a tipikusan középkori tekintélytiszteletet, amelyet más toszkán városok lakói igen. Livornóban ennek a szerepét a humor tölti be.
A város köznyelvén írt The Vernacoliere tökéletesen megtestesíti ezt a szellemet. A katolikus egyházzal kapcsolatos politikai kritikájáról és tiszteletlen képregényeiről, meztelenségről és a különféle fokú káromkodásokról ismert folyóiratot 1982-ben alapították. A lap kommentálta a pápa abban az évben tett livornói látogatását. A mai napig őrzi azt az életfilozófiát, ami miatt Livornót mindenki szereti, aki idelátogat – ronda épületek ide, vagy oda.
