Love is free
Róma mindent megtestesít, amire egy nőnek szüksége van. Finom ételek, jó borok és jóképű férfiak. A tipikus olasz férfi laza, pajzán és elképesztő módon ért a flörthöz. Egész másképp, mint a legtöbb európai országban. Ezért is gondolom, hogy a legjobb hely arra az esetre, ha netalántán önbizalomhiánnyal küzdenél. Egy óra a Campo De’ Fiorin, vagy a Trasteverén és magabiztos nőként sétálsz vissza a hotelszobádba, vagy egy szívdöglesztően helyes olasz lakására.
Pont ezen a helyen hangzott el a legolaszosabb mondat, amit valaha hallottam: „Love is free”.
Egy pincér száját hagyta el, nem sokkal azután, hogy randira hívott az ujján lévő karikagyűrűvel. Mikor kérdőre vontam, nem köntörfalazott, nem próbált átlátszó mesék mögé bújni, nyíltan vállalta, hogy nős. Ezzel együtt viszont azt is határozottan állította, hogy a szerelem szabad és ő bárkit szerethet. Bár roppant vonzó volt az érvelése és meg kell hagyni, hogy férfit nem láttam még ennyire frappánsan tálalni a hűtlenséget, mégsem éreztem azt, hogy egyezne az értékrendünk, ezért hamar Ciao lett a történet vége.
