Először is jó lenne tisztázni, hogy mi is valójában a pánikbetegség. Sokan összetévesztik ezt a depresszióval.
A pánik-szindróma egy tünetcsoport. Ez azt jelenti, hogy nem egy kiváltó ok áll mögötte, hanem nagyon sok lehet, de a tünetcsoportban elsősorban vegetatív idegrendszeri tünetek jelennek meg. Ilyen a kézizzadás, vagy egyáltalán maga, az izzadás, pulzusszám-emelkedés, nagyon erős szívdobogás, akár légszomj is jelentkezhet. Ezek viszonylag hirtelen megjelenő tünetek egy adott állapotban.
Legtöbbször látszólag minden ok nélkül jönnek létre. Ezek mellett igen gyakori a szédülés, az egyensúly elvesztése. Sokszor jelentkezhet ájulás előtti állapot is. Súlyos esetben jöhet létre az ún. deperszonalizáció, amikor az érintettnek az az élménye, hogy kilép a saját testéből, tehát elveszíti a saját teste feletti uralmat. Ezt azért ritkábban mesélik el a kliensek, de azért előfordul.
Ez viszonylag rövid ideig tartó állapot. Mindig azt szoktam mondani, mert néha megnyugtatja, főleg a felnőtteket, – hogy ennek a maximum ideje 90 perc. Tehát ennyi idő után mindenképpen meg fog szűnni ez az állapot. A pánikrohamok kezdeti időszakában azért azt szoktuk javasolni a klienseknek, hogy ha kibírják, képesek lenyugtatni magukat, akkor nem feltétlenül kell azonnal orvoshoz rohanni. Ez azért fontos, mert nagyon nehéz elhinni egy ilyen pánikroham esetén, hogy nincs a háttérben testi probléma. Olvass még a témában
