Az ide látogató turisták nagy része Japán turista – mi más lenne? Az országban rengeteg természeti és kulturális látnivaló van, ahogy számos olyan látnivaló is, ami felér egy időutazással. Észak-Korea az élő múlt. Az országban kegyetlen diktatúra folyik, mégis oda vonzza valami az turistákat. Ha az odalátogató egyszerre érezné a saját bőrén a reprezentációs jólétet kegyetlen hazugságát és a diktatúra kegyetlenségét, eszementségét, nem mosolyogna a fotókon…
Pár jelző, ami eszünkbe jut erről a helyről
Elsősorban a kegyetlenség. Aztán a diktatúra szó az, ami beugrik. Éhezés, nyomor, miközben a külvilág felé azt közvetítik, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Eszünkbe jut a kommunizmus szó is, és az is, hogy kevesek tudnak onnan elmenekülni… talán nem is akarnak már igazán.
Mert megszokták azokat az etikai normákat, életvitelt, talán mára ez lett ott a természetes… és itt rögtön még két jelző eszünkbe jut: groteszk és szürrealista.
Látni – vagy inkább sejteni – egy másik világ működését
Nem olcsó mulatság egy Észak-Koreai út, és nem is megszokott körülmények között zajlik. Hiszen az ott élőket meg kell tartani hitükben, miszerint az a jó, ahogy ők élnek, a világ többi része pedig métely és szörnyűség.
Az igazságkeresők útja ez, hiszen szinte minden odalátogatóban meg van a kérdés: valóban lehet-e ennyi embert, egy egész országot ilyen tájékozatlanságban, lázadások nélkül fenntartani, és ha igen, mindezt hogyan kivitelezik.
Vajon az ott élő emberek motivációi valóban ennyire mások, vagy ennyire befolyásolhatók?
Turizmus, de hogyan?
A turisták és a helyi lakosok között nem létezik szabad kommunikáció. Sőt, kommunikáció sem.
Egy Észak-Koreai út alkalmával csak az előre lefixált helyekre kapnak a turisták bebocsátást, meghatározzák a konkrét útvonalakat, és nem utazhatnak egy járművön az ott élőkkel.
Véleményem szerint jobb ezeket a szabályokat betartani, hiszen a „be nem avatkozás” elve a legbiztonságosabb mindenki számára.
A turistának azért, mert az ott élők úgy tudják, hogy minden ami Észak-Koreán kívül van, az rossz, tehát „üldözendő”, kártékony – mindenhol vannak fanatikus emberek.
Fényképezni is csak a kijelölt helyeken szabad.
A metró, mint látványosság
A világ legszebb metrói közé tartozik a phenjani metró, építészeti stílusa miatt. Két metróvonal van Phenjanban, ám egyes feltételezések(!) szerint léteznek olyan vonalak is, melyek a köznép számára tabuk, az elitnek készültek.
Különlegessége a metróvonalnak, hogy 120 méterrel van a földfelszín alatt, ahogy az is különleges, hogy földalatti katonai létesítményeket kapcsol össze. A metróhálózat teljes hossza 22,5 km.
A turisták számára két állomás tekinthető meg, egyik a Puhung, másik a Jonggvang. Az állomások nevei a forradalommal kapcsolatosak. A metró falát szintén a forradalom uralja, ugyanis festmények vannak rajta.
A rabok és az észak-koreai néphadsereg építették ezt a tömegközlekedési eszközt.
Új irány: a turizmus
Bár folyamatosan ott van Demoklész kardja az emberek feje fölött, és iszonyatos nagy a szegénység, a politikai elit úgy döntött, hogy fellendíti kicsit a turizmust. Leginkább a téli turizmust.
A wonsani síkomplexum látványa egyszerűen lenyűgöző a környezet miatt. Maga a sípálya kimondottan az elitnek és a külföldieknek készült.
A levegő szmogmentes, a környezet pedig tiszta, ami manapság nagy kincs.
Az ember mindig arra kíváncsi, ami a szemei elől el van zárva. Ilyen hely Észak-Korea is. Bár az ország – úgy tűnik – nyitni készül a turizmussal a világ felé. Csak a fent említett dolgok miatt nem nevezném egyszerűen turizmusnak az odalátogatást.
Inkább a katasztrófa-turizmus egy ágának… annak ellenére, hogy béke van ott, csodálatosak a tájak, és jó levegő.
VIDEO A csillagjegyek stresszkezelése a legrosszabbtól a legjobbig
