Végre
Gimiben volt egy barátom, érettségi után pedig egyből összejöttem az egyik csoporttársammal. Tíz évig voltunk együtt, majd egymásra találtunk egy kollégával, akivel négy évig jártunk. Amikor szakítottunk - és hirtelen nem volt más jelölt - szinte pánikba estem, hogy úristen, mi lesz velem egyedül? Aztán rájöttem, hogy most 34 éves vagyok és 16 éves korom óta voltam folyamatosan kapcsolatban. A gimiben még a szüleimnél latkam, utána kollégiumban, majd mindig az aktuális partnerrel. Még nem is éltem egyedül, azt sem tudom, ki vagyok, mert mindig alkalmazkodtam valakihez. Egy éve vagyok szingli és úgy érzem, mintha fellélegeztem volna, nagyon élvezem.
Nyomás
Még kicsi voltam, amikor nagymamám egyszer mesélte anyámnak, hogy a kolléganője "végre" férjhez megy, mert már 28 éves és aggódtak, hogy "pártában marad." Most 32 éves vagyok és nagyi nemrég azt mondta nekem, hogy már csak az tartja életben, hogy lásson férjhez menni. Először nevettem, de aztán láttam, hogy komolyan beszél. Megfogtam a kezét és finoman elmagyaráztam neki, hogy az én életem nem attól lesz értékes, teljes, vagy sikeres, mert egy férfi elvesz feleségül.
Olvass még a témában
Boldogan
A nagymamám és anyám is boldogtalan volt a házasságában, sőt, a legtöbb nagynéném is, de nem váltak el, mert tették a kötelességüket, illetve „mit szóltak volna a szüleik, a rokonaik, a szomszédjaik.” Sokan emlegetik nosztalgiával, hogy régen egy életre szólt egy házasság! Igen, de boldog házasságok voltak? Nem.
A cikk folytatódik, lapozz!
