Fekete és fehér sárkány
Kutakodni kezdtem, hogy vajon tényleg el kell keserednem, hiszen nő vagyok, így eleve elsárkányosodásra ítéltettem. Kerestem a kiutat. Megtudtam, hogy a legfőbb rossz megtestesítője, akit Szent Györgynek kell legyőznie, a gonoszt jelképező mitikus lény – a sárkány – alakja tulajdonképpen összemosódottan él a köztudatban. A keleti (jó, fehér) és a nyugati (gonosz, fekete) sárkányjellemzők egyvelegeként.
Az egyik szerző feltette a jogos kérdést, hogy: ha a sárkány annyira kegyetlen, akkor miért kerülhetett sor jónéhány sárkányjelképpel összefonódó – és ilyen megvilágításból értehetetlen – tettre a történelem folyamán. Amire gondolt: miért szerepeltek eleink övein sárkányt ábrázoló csatok? Miért alapított egyik uralkodónk Sárkányrendet (Kegyesség és Igazság mottóval)? Miért a sárkányok voltak a kincsek őrzői?
Ha a keleti sárkányokra gondolunk, ott bizony a szépség, a varászerő megtestesítői, az élet vize és a jóság őrzői.
Ezzel megmagyarázhatók a hadi jelképként használt sárkányos eszközök. Hiszen ki akarná a gonosz jelképét a zászlójára, övére tűzni. Az rossz ómen lenne. Ám ahogy haladtam a kutatásban, és kezdett bennem megcsillanni a reménysugár, hogy mégsem lehet olyan kegyetlen dolog ez a sárkányosdi, belebotlottam a fehér és fekete sárkány tárgyalásába… Ahol a fehér sárkány, a jó sárkány, és kizárólag hímnemű, jóságos, bölcs és halhatatlan. A fekete sárkányt pedig a Vasorrú Bába hozza világra, és csak nők tartozhatnak ebbe a típusba… Olvass még a témában
Nincs kiút: minden nő elsárkányosodik (!/?)
