„Mi is beleestünk abba a hibába, amibe olyan sokan, ráadásul észre sem vettük, hogy ráléptünk az eltávolodás útjára. Teljesen kézenfekvőnek vettük, hogy ott vagyunk egymásnak, és semmit sem tettünk azért, hogy fenntartsuk az érdeklődést. Lehet, hogy neki is voltak próbálkozásai, de nem esett túlzásba, én pedig szép lassan megelégeltem, hogy folyton én kezdeményezek. Ő sosem szervezett randevút, nyaralást, vagy közös programot, mindig nekem kellett ezeket beterveznem és sokszor még így is fanyalgott, mert nem minden olyan volt, ahogy elképzelte. Egy idő után automatikusan azt éreztem, hogy nem vagyok fontos, figyelmen kívül hagyja az érzéseimet és úgy általában engem. Végül már nem is akartam, hogy észrevegyen és beadtam a válókeresetet.”
