Gina, mesélj nekünk arról, hogy tapasztalataid szerint hogyan hatnak ránk a transzgenerációs traumák, és hogyan kapcsolódnak ezek a nőiességhez, valamint a menstruációs ciklushoz!
Gina: A transzgenerációs traumák esetében különösen fontos a lelki tényezőket is vizsgálni, például a fogantatási nehézségeknél. Amikor az egészségügyi oldalon minden rendben van, de valami mégsem működik, érdemes elindulni a tudattalan működéseink feltárása felé. Ez lehet családállítás, hipnoterápia, a lényeg, hogy a tudattalanra fókuszáljunk, hiszen az életünk 90%-át ez hatja át, és csak 10% az, amit tudatosan irányítunk.
Gyakran találkozom olyan elakadásokkal, amelyek nem a saját traumáink közé sorolhatóak, hanem „örököltük” őket. Ahhoz, hogy ezt megértsük, szükség van egy olyan hozzáállásra, amely elfogadja, hogy létezik egy kollektív családi tudattalan. Ezzel az alapvetően materiális beállítottságú emberek nehezen tudnak azonosulni, de azt látom, hogy őket az élet sokszor kényszeríti (egészségügyi kihívások, betegségek formájában), hogy kezdjenek el másként nézni bizonyos dolgokat.
Nőknél a transzgenerációs, örökölt traumák gyakran fogantatási nehézségek, ciklus zavarok formájában jelentkeznek, de ide tartozhat az endometriózis vagy a fájdalmas menstruáció is. A mellproblémák (például ciszták vagy csomók, különösen a bal mellben, amely a gondoskodáshoz kötődik), a PCOS vagy az inzulinrezisztencia hátterében is állhatnak transzgenerációs tényezők, amelyek olyan rejtett érzésekben nyilvánulhatnak meg, mint a „nincs, aki kiálljon értem” vagy a „nem szabad léteznem”. Ezek addig ismétlődnek, amíg valaki fel nem oldja őket tudatosan, és amelyeknél szoktam javasolni, hogy a nők a lelki oldallal is foglalkozzanak.