Superskill
A házasságom alatt egyre kevesebb lettem, feladtam magam. Akkor váltam el, amikor már alig maradt belőlem valami. A végére annyit tudtam felmutatni, hogy a férjem mellett megtanultam teljes csöndben sírni, hogy ne ébresszem fel. Ez a képesség az egyetlen, amivel „gazdagabb lettem.”
Mióta egyedül vagyok, kezdem újra összerakni magam, mint amikor egy eltört porcelánt ragaszt össze az ember. Időnként szomorú vagyok, időnként kétségbe esett, de magányosnak azóta egyszer sem éreztem magam, milyen érdekes…
A zavaró tényező
Magányos voltam, illetve elszigetelt, érzelmileg bántalmazott, kihasznált és természetesnek vett. Csak egy háztartási alkalmazott és bébiszitter voltam a szemében, semmi más. Mintha elfelejtette volna, hogy én is ember vagyok, gondolatokkal, vágyakkal, véleménnyel. Olvass még a témában
Az egyedüli boldogság ebben az elszigeteltségben a gyerekeim voltak, és egy nap arra gondoltam, mi lenne, ha kiiktatnám az életemből a fő zavaró tényezőt, a férjemet. Nos, olyan volt, mintha fekete-fehérből hirtelen minden színesre váltott volna.
Egyetlen rossz napom nem volt a válásom óta és egyszer sem éreztem magam magányosnak. Ha hasonló cipőben jársz és ezt olvasod, akkor vedd úgy, hogy ez az ébresztő. Mert a társas magánynál minden nő többet érdemel.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
