Végtelen türelem
Volt egy fiú „barátom” – legalábbis én azt hittem, hogy a barátom – aki húsz év (!) ismeretség után egy este bevallotta részegen, hogy csak arra vár, hogy „végre beengedjem a váróteremből.” Először kattogott az agyam, mert nem is értettem, mire gondol, aztán végül leesett a tantusz… Ott és akkor úgy megundorodtam tőle, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot. A férfiak elképesztőek, képesek évtizedekig barátságot színlelni, hátha egyszer beengeded őket az ágyadba, fúj. Azóta sem tudok jó szívvel visszagondolni a húszéves „barátságunkra.”
