A következmények
A nemet mondás után anyám döbbenete és talán némi csalódottsága nem maradt el. Éreztem, ahogy a csend feszültté válik, és bár tudtam, hogy meg kell védjem a saját határaimat, mégis féltem, hogy úgyse ért meg és képes lesz örök haragot kiáltani nekem. A váratlan fordulat azonban még engem is meglepett. Duzzogva és némileg sértett arccal váltunk el egymástól, de azért beszéltünk. A meglepő az volt, hogy amikor legközelebb beszéltünk, végre tapintatos volt és mintha figyelt volna az érzéseimre. Érdeklődött felőlem és nem kért semmit.
A kapcsolatunk új alapokra helyeződött és bár jelentős időbe telt, hogy anyám is elfogadja a gondolataimat, végül ő is elkezdett alkalmazkodni az új helyzethez. Megegyeztünk, hogy kéthavonta egy hétvégén számíthat a segítségemre, egyébként szeretném, ha tiszteletben tartaná az életemet és a szabadidőmet.
Nagy út áll előttünk, hogy teljesen helyreállítsuk a köztünk lévő kapcsolatot, de az első lépést már megtettem. Rájöttem, hogy nem szabad érzelmi kényszer alatt élni, s hogy a saját boldogságom és életem feletti irányítás a legfontosabb ajándék, amit magamnak adhatok. Azóta bátrabban kifejezem érzéseimet és gondolataimat családtagjaim felé, és a döntéseimet már nem mások elvárásaira alapozom. Olvass még a témában
