A mozgalmat – nyilván minden épeszű emberhez hasonlóan – én is elképesztően fontosnak találtam, akkor is, ha az én alkatom olyan, amit a toxikus szépségideákkal bomlasztó média „szerencsésnek” nevez. Hiszen a derékbőség vagy éppen a hosszú combok még nem mentenek meg attól, hogy a kapitalista társadalom megpróbáljon eladni nekem valamit. Ezt pedig csak úgy teheti meg, ha eléri, hogy rosszul érezzem magam. Többek között ezért sem volt nehéz együtt éreznem azokkal a nőkkel, akiknek a testfelépítése más volt, mint a magazinok címlapképein lévő lányoknak, és akik emiatt azt érezhették, kevésbé szépek vagy kívánatosak.
Márpedig az, hogy valakinek rosszul kell éreznie magát a saját teste miatt, az egyik legborzasztóbb, és lássuk be, legbetegebb dolog, amit közösségként tehetünk egymással.
Éppen ezért nagyon örülök és a mai napig lelkes támogatója vagyok a body positivity mozgalomnak, ami a médiaáradattal szélmalomharcot vívva igyekszik emlékeztetni mindannyiunkat arra, hogy a szépség nagyon sokféle lehet.
Őrültségnek hangzik, de mire ez a mozgalom végre népszerű lett, már oda jutottunk, hogy az, hogy egy nő szeretheti a saját testét, büszke lehet rá, és nem kell azt mások – főként férfiak – véleményétől függővé tennie, forradalmi gondolattá vált. Pedig az önelfogadás nemcsak egyéni szabadságot, de mentális gyógyulást is jelenthet. A testünk nem ellenség, nem projekt, nem hibák gyűjteménye, amit el kell rejteni. A testünk az otthonunk. Olvass még a témában
„Fel akart jönni, de nemet mondtam. Évekkel később láttam a körözési fotóját” – 3 eset, amikor a megérzés mentett meg valakit
„Velem kedves volt, ezért nem érdekelt a dolog” – Ezért ne hunyj szemet, ha abúzust látsz
Ezt hozza 2026. augusztus 13. a numerológia szerint: stabilitás és rendrakás
A mediterrán életem, amihez el sem kellett költöznöm Magyarországról
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
