A body positivity mozgalom az elmúlt évek egyik legfontosabb társadalmi változása. Bár gyökerei már a 60-as években megjelentek – akkor még főként a marginalizált testek, különösen a túlsúlyos emberek jogaiért és elfogadásáért küzdött –, valódi tömegmozgalommá az utóbbi évtizedben vált. Különösen a közösségi média robbanásával kezdett el valóban láthatóvá válni: plus size modellek, striás hasak, narancsbőrös combok és változatos testformák kezdtek el megjelenni az Instagramon, TikTokon, kampányokban, óriásplakátokon.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
A mozgalmat – nyilván minden épeszű emberhez hasonlóan – én is elképesztően fontosnak találtam, akkor is, ha az én alkatom olyan, amit a toxikus szépségideákkal bomlasztó média „szerencsésnek” nevez. Hiszen a derékbőség vagy éppen a hosszú combok még nem mentenek meg attól, hogy a kapitalista társadalom megpróbáljon eladni nekem valamit. Ezt pedig csak úgy teheti meg, ha eléri, hogy rosszul érezzem magam. Többek között ezért sem volt nehéz együtt éreznem azokkal a nőkkel, akiknek a testfelépítése más volt, mint a magazinok címlapképein lévő lányoknak, és akik emiatt azt érezhették, kevésbé szépek vagy kívánatosak.
Márpedig az, hogy valakinek rosszul kell éreznie magát a saját teste miatt, az egyik legborzasztóbb, és lássuk be, legbetegebb dolog, amit közösségként tehetünk egymással.
Éppen ezért nagyon örülök és a mai napig lelkes támogatója vagyok a body positivity mozgalomnak, ami a médiaáradattal szélmalomharcot vívva igyekszik emlékeztetni mindannyiunkat arra, hogy a szépség nagyon sokféle lehet.
A cikk folytatódik, lapozz!
A melltartó története: Evolúció a „kínzóeszközöktől” a kényelemig
