Úgy éreztem magam, hogy az ünnep a logisztikáról szól: addig kell megvenni a díszt, az ajándékot, a hozzávalókat, amíg vannak raktáron, különben indulhat egy újabb kör „vadászat”, csak még több utánajárással.
Szóval már ott tartunk, hogy az iskolakezdést egyszerre követi az őszi és karácsonyi dekor, miközben bízva az indián nyárban én még ki sem pakoltam a téli cuccokat a szekrényből. Az ünnep varázsa ettől a rohanástól megkopik és talán nem is marad más karácsonyra, mint a fáradtság és a kötelező csomagolás, főzés, takarítás, aztán a nagy sóhaj, hogy ezen is túl vagyunk.
A mai világban, amikor minden arról szól, hogy jusson idő magunkra, gyakoroljuk a mindfulnesst, a pillanatok megélését, ez elég káros, hiszen tulajdonképpen olyan, mintha egyik ünnepnek sem tudnánk igazán örülni, nem tudunk rájuk lélekben is felkészülni és egyik időszakban sem látjuk meg a szépet, mert már a következő nagy dologra készülünk. Olvass még a témában
Jó lenne, ha a boltok helyett mi tartanánk a karácsonyt és két ünnep között pedig nem a húsvéti nyuszikat kellene bámulni a leakciózott karácsonyfadíszek között.
