Kávé a kanapén – a pillanat, ami csak az enyém
A reggelem biztos fénypontja mostanra a kávé lett. De már nem úgy, mint régen. Nem csak egy eszköz arra, hogy ébren maradjak, hanem egy rituálé.
Frissen főzöm magamnak, általában mandulatejjel, amitől lágyabb és selymesebb lesz az íze. Majd leülök a kanapéra, becsavarom magam egy takaróba, és csak ülök ott a kávémmal. Néha csendben vagyok, néha halk zene szól, vagy egy kicsit bekapcsolom a tévét. Néha végiggondolom a napomat, máskor csak próbálok nem gondolkodni semmin. Ez a nagyjából tíz perc az enyém. Nincs rohanás, nincs elvárás. Csak én, a csend és egy csésze kávé.
Az igazság az, hogy ettől a körülbelül tíz perctől olykor úgy érzem, minden megváltozik. Nem drámaian, nem látványosan, de pont eléggé ahhoz, hogy jobban induljon a napom. Nyugodtabban, tisztábban, kiegyensúlyozottabban. Olvass még a témában
„Elutaztam volna egy hétvégére a csajokkal, de a férjem képtelen volt megugrani a feladatokat” – A feleség nem válni akar, hanem visszakapni egy kicsit az életéből
Így tanultam meg végre a 30-as éveimre egyedül lenni
„Nem tudtam, miért nem tudok megváltozni” – Egy negatív családban felnőni megbéníthat felnőttkorban
Álmomban van egy másik életem – a pszichológusok szerint ez nem véletlen
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
