Kávé a kanapén – a pillanat, ami csak az enyém
A reggelem biztos fénypontja mostanra a kávé lett. De már nem úgy, mint régen. Nem csak egy eszköz arra, hogy ébren maradjak, hanem egy rituálé.
Frissen főzöm magamnak, általában mandulatejjel, amitől lágyabb és selymesebb lesz az íze. Majd leülök a kanapéra, becsavarom magam egy takaróba, és csak ülök ott a kávémmal. Néha csendben vagyok, néha halk zene szól, vagy egy kicsit bekapcsolom a tévét. Néha végiggondolom a napomat, máskor csak próbálok nem gondolkodni semmin. Ez a nagyjából tíz perc az enyém. Nincs rohanás, nincs elvárás. Csak én, a csend és egy csésze kávé.
Az igazság az, hogy ettől a körülbelül tíz perctől olykor úgy érzem, minden megváltozik. Nem drámaian, nem látványosan, de pont eléggé ahhoz, hogy jobban induljon a napom. Nyugodtabban, tisztábban, kiegyensúlyozottabban. Olvass még a témában
