Felszabadulva
Gyerekként nem lehetett véleményem, nem hozhattam önálló döntéseket, nem lehettem túl hangos, túl vidám vagy éppen szomorú. Sajnos sokáig felnőttként is ilyen voltam, az emberek meg már csak olyanok, hogy ezt szépen kihasználják.
De ahogy a szüleim, ők sem szerettek igazán – bármennyire is összehúztam magam – ezért egy nap úgy döntöttem, hogy ebből elég volt. El sem tudom mondani, milyen felszabadító volt, amikor először léptem át a saját határaimat.
Az egyik kolléga megszokta, hogy úgy variálja a beosztást, ahogy akarja – mert én úgyis mindenre rábólintok. Fogtam egy tollat, áthúztam az egészet és megmondtam neki, hogy nem, ezentúl nem fogok hozzá alkalmazkodni. Úgy léptem ki az iroda ajtaján, hogy pillekönnyű voltam. Olvass még a témában
