Ami jelenleg a világban zajlik, az nem fog elmúlni, mint egy rossz álom. Ebben élünk és nem vagyunk jósok, nem tudjuk megmondani mindennek hol lesz a vége. Aki megpróbálja homokba dugni a fejét, csak rosszabbul járhat, mert a valóságtól ez nem fogja mentesíteni. Előbb-utóbb szembe kell néznünk a ténnyel, hogy néhány éve az életünk gyökeresen megváltozott és ezt kár is lenne tagadni.
Bár a pozitív gondolkodás hívei számtalan eszközt szolgáltatnak a mai napig a boldog élet eléréséhez, nem olyan egyszerű alkalmazni ezeket egy tragédia során. Kell egyáltalán mantrákat és pozitív megerősítéseket mormolnunk, miközben „ég” a világ? Mi van, ha csak annyi a dolgunk, hogy megragadjuk az éppen aktuális pozitív történéseket az életünkben és örüljünk neki? Mi van, ha ez a jelenlegi helyzet pontosan arra tanít meg minket, hogy vegyük észre az apró örömöket az életünkben és ne akarjunk folyamatosan többet, jobbat, miközben felemészt minket az elégedetlenség?
Mi van, ha a sor önsegítő könyv helyett, csak felveszed a belső színes szemüvegedet és észreveszed, hogy a világ nem fekete-fehér? Mert nem láthatod fekete-fehérben a családodat, barátaidat, a közös pillanatokat, sem a tükörképedet. Ez a sor tragédia remélhetőleg megtanít minket arra, hogy másképp tekintsünk a saját életünkre, kezdve a fontossági sorrendünk átrendeződésével. Félelem helyett, pedig költöztesd be magadhoz a szeretetet, mert addig nem lehet baj, amíg a szeretteid körül vesznek és van elegendő indokotok a nevetésre.