A világ nem fekete-fehér
Az életünk egyik legnagyobb feladata mindenképpen az lenne, hogy a világot ne csak egy bizonyos szögből szemléljük. Ez meggátol minket abban, hogy láthassunk a teljes képet és így egy idő után mindent csak fekete-fehérben látunk. Miért jobb egy színes film, mint egy fekete-fehér? Mert megtelik élettel, izgalommal és érzelmekkel.
Mindez igaz a való életre is és mi döntjük el, hogy a sajátunkat milyen változatban néznénk. Azt, viszont jó tudni, hogy az élet soha nem egysíkú, így nem láthatjuk csak egyfélének. Bár most talán minden és mindenki azon dolgozik, hogy így lássuk, ha belül van egy színes lencsénk, akkor történhet bármi a külvilágban, a mi színeink ott lesznek a szemünkben.
Mindez igaz a való életre is és mi döntjük el, hogy a sajátunkat milyen változatban néznénk. Azt, viszont jó tudni, hogy az élet soha nem egysíkú, így nem láthatjuk csak egyfélének. Bár most talán minden és mindenki azon dolgozik, hogy így lássuk, ha belül van egy színes lencsénk, akkor történhet bármi a külvilágban, a mi színeink ott lesznek a szemünkben.
Mikor minden túl félelmetes
A félelem az egyik legfelemésztőbb érzésünk és megöl minden jót, ami bennünk születhetne. Egy bizonyos pontig megóv minket veszélyes helyzetektől, de a félelem rafinériája, hogy képes teljesen behálózni minket, amikor már nem a testi épségünkről van szó. Ezután a hatalmába kerít és átveszi a kontrollt életünk felett. Ő irányít, mint egy rossz pilóta és általa teljesen átíródhat sorsunk is általa.
A mi felelősségünk abban rejlik, hogy befogadjuk a félelmet, megköszönjük a jelenlétét, de amikor már nincs veszélyhelyzet, távozásra bírjuk. A jelenlegi helyzetben, mikor háborúk és vírusok pusztítanak, a félelem a mindennapi életünk részévé vált. Úgy is mondhatnánk, hogy a vírussal együtt, ez az érzés is bejutott a szervezetünkbe, sejtszinten károsítva minket. Sok esetben még veszélyesebb, mint maga a vírus, hiszen képes pillanatok alatt legyengíteni immunrendszerünket.
A mi felelősségünk abban rejlik, hogy befogadjuk a félelmet, megköszönjük a jelenlétét, de amikor már nincs veszélyhelyzet, távozásra bírjuk. A jelenlegi helyzetben, mikor háborúk és vírusok pusztítanak, a félelem a mindennapi életünk részévé vált. Úgy is mondhatnánk, hogy a vírussal együtt, ez az érzés is bejutott a szervezetünkbe, sejtszinten károsítva minket. Sok esetben még veszélyesebb, mint maga a vírus, hiszen képes pillanatok alatt legyengíteni immunrendszerünket.
Olvass még a témában
A tagadás nem megoldás
Ami jelenleg a világban zajlik, az nem fog elmúlni, mint egy rossz álom. Ebben élünk és nem vagyunk jósok, nem tudjuk megmondani mindennek hol lesz a vége. Aki megpróbálja homokba dugni a fejét, csak rosszabbul járhat, mert a valóságtól ez nem fogja mentesíteni. Előbb-utóbb szembe kell néznünk a ténnyel, hogy néhány éve az életünk gyökeresen megváltozott és ezt kár is lenne tagadni.
Bár a pozitív gondolkodás hívei számtalan eszközt szolgáltatnak a mai napig a boldog élet eléréséhez, nem olyan egyszerű alkalmazni ezeket egy tragédia során. Kell egyáltalán mantrákat és pozitív megerősítéseket mormolnunk, miközben „ég” a világ? Mi van, ha csak annyi a dolgunk, hogy megragadjuk az éppen aktuális pozitív történéseket az életünkben és örüljünk neki? Mi van, ha ez a jelenlegi helyzet pontosan arra tanít meg minket, hogy vegyük észre az apró örömöket az életünkben és ne akarjunk folyamatosan többet, jobbat, miközben felemészt minket az elégedetlenség?
Mi van, ha a sor önsegítő könyv helyett, csak felveszed a belső színes szemüvegedet és észreveszed, hogy a világ nem fekete-fehér? Mert nem láthatod fekete-fehérben a családodat, barátaidat, a közös pillanatokat, sem a tükörképedet. Ez a sor tragédia remélhetőleg megtanít minket arra, hogy másképp tekintsünk a saját életünkre, kezdve a fontossági sorrendünk átrendeződésével. Félelem helyett, pedig költöztesd be magadhoz a szeretetet, mert addig nem lehet baj, amíg a szeretteid körül vesznek és van elegendő indokotok a nevetésre.
Bár a pozitív gondolkodás hívei számtalan eszközt szolgáltatnak a mai napig a boldog élet eléréséhez, nem olyan egyszerű alkalmazni ezeket egy tragédia során. Kell egyáltalán mantrákat és pozitív megerősítéseket mormolnunk, miközben „ég” a világ? Mi van, ha csak annyi a dolgunk, hogy megragadjuk az éppen aktuális pozitív történéseket az életünkben és örüljünk neki? Mi van, ha ez a jelenlegi helyzet pontosan arra tanít meg minket, hogy vegyük észre az apró örömöket az életünkben és ne akarjunk folyamatosan többet, jobbat, miközben felemészt minket az elégedetlenség?
Mi van, ha a sor önsegítő könyv helyett, csak felveszed a belső színes szemüvegedet és észreveszed, hogy a világ nem fekete-fehér? Mert nem láthatod fekete-fehérben a családodat, barátaidat, a közös pillanatokat, sem a tükörképedet. Ez a sor tragédia remélhetőleg megtanít minket arra, hogy másképp tekintsünk a saját életünkre, kezdve a fontossági sorrendünk átrendeződésével. Félelem helyett, pedig költöztesd be magadhoz a szeretetet, mert addig nem lehet baj, amíg a szeretteid körül vesznek és van elegendő indokotok a nevetésre.
